Previous Verse
Next Verse

Skanda Purana — Prabhasa Khanda, Shloka 57

एवं ज्ञात्वा महादेवि सर्वदेवमयो हरिः । प्रभासक्षेत्रमासाद्य तत्याज स्वं कलेवरम्

evaṃ jñātvā mahādevi sarvadevamayo hariḥ | prabhāsakṣetramāsādya tatyāja svaṃ kalevaram

โอ้มหาเทวี ครั้นทรงทราบดังนี้แล้ว หริผู้เป็นสภาวะแห่งเทวะทั้งปวง เสด็จถึงปรภาสกษेत्र และ ณ ที่นั้นทรงสละกายของพระองค์

एवम्thus
एवम्:
Kriyāviśeṣaṇa (Adverbial modifier/क्रियाविशेषण)
TypeIndeclinable
Rootएवम् (अव्यय)
Formअव्यय; प्रकारवाचक क्रियाविशेषण (adverb of manner)
ज्ञात्वाhaving known
ज्ञात्वा:
Pūrvakāla-kriyā (Prior action/पूर्वक्रिया)
TypeVerb
Rootज्ञा (धातु)
Formक्त्वान्त अव्ययकृदन्त (gerund/absolutive); पूर्वकालिक क्रिया (having known)
महादेविO Mahādevī
महादेवि:
Sambodhana (Address/सम्बोधन)
TypeNoun
Rootमहादेवी (प्रातिपदिक)
Formस्त्रीलिङ्ग; सम्बोधन (8th/सम्बोधन), एकवचन; ‘महā + देवी’ कर्मधारय
सर्वदेवमयःconsisting of all gods
सर्वदेवमयः:
Viśeṣaṇa (Qualifier/विशेषण)
TypeAdjective
Rootसर्व-देव-मय (प्रातिपदिक)
Formपुंलिङ्ग; प्रथमा (1st/प्रथमा), एकवचन; विशेषण; ‘सर्वदेव’ (षष्ठी-तत्पुरुष) + ‘मय’ (made of/consisting of)
हरिःHari (Viṣṇu)
हरिः:
Karta (Subject/कर्ता)
TypeNoun
Rootहरि (प्रातिपदिक)
Formपुंलिङ्ग; प्रथमा (1st/प्रथमा), एकवचन
प्रभासक्षेत्रम्the Prabhāsa sacred field
प्रभासक्षेत्रम्:
Karma (Object/कर्म)
TypeNoun
Rootप्रभास-क्षेत्र (प्रातिपदिक)
Formनपुंसकलिङ्ग; द्वितीया (2nd/द्वितीया), एकवचन; ‘प्रभासस्य क्षेत्रम्’ षष्ठी-तत्पुरुष
आसाद्यhaving reached
आसाद्य:
Pūrvakāla-kriyā (Prior action/पूर्वक्रिया)
TypeVerb
Rootआ + सद् (धातु)
Formल्यप्/क्त्वार्थक अव्ययकृदन्त (gerund); ‘having reached/approached’
तत्याजabandoned, gave up
तत्याज:
Kriyā (Main verb/क्रिया)
TypeVerb
Rootत्यज् (धातु)
Formलिट् (परोक्षभूत/Perfect); प्रथमपुरुष, एकवचन; परस्मैपद
स्वम्his own
स्वम्:
Viśeṣaṇa (Qualifier/विशेषण)
TypeAdjective
Rootस्व (सर्वनाम-प्रातिपदिक)
Formनपुंसकलिङ्ग; द्वितीया (2nd/द्वितीया), एकवचन; स्वकीयवाचक विशेषण
कलेवरम्body
कलेवरम्:
Karma (Object/कर्म)
TypeNoun
Rootकलेवर (प्रातिपदिक)
Formनपुंसकलिङ्ग; द्वितीया (2nd/द्वितीया), एकवचन

Śiva (addressing Devī)

Tirtha: Prabhāsa-kṣetra (as Hari’s deha-tyāga locus)

Type: kshetra

Listener: Mahādevī

Scene: Hari at the Prabhāsa shore/forest-edge, serene yet solemn, surrounded by a quiet sacred landscape; the moment of relinquishing the body is depicted as luminous withdrawal rather than violence, with devas witnessing invisibly.

H
Hari (Viṣṇu)
P
Prabhāsa-kṣetra
D
Devī

FAQs

A supremely sanctified kṣetra is portrayed as a place where even divine beings enact dissolution, teaching detachment and liberation.

Prabhāsa-kṣetra, presented as the place of a momentous divine departure.

No direct prescription; the verse functions as a māhātmya statement establishing Prabhāsa’s salvific potency.