Previous Verse
Next Verse

Shloka 15

मदनदाहः — पार्वतीतपः, स्वयंवरलीला, देवस्तम्भनं, दिव्यचक्षुर्दानम्

जगामेष्टं तदा दिव्यं स्वपुरं प्रययौ च सा दृष्ट्वा हृष्टस्तदा देवीं मेनया तुहिनाचलः

jagāmeṣṭaṃ tadā divyaṃ svapuraṃ prayayau ca sā dṛṣṭvā hṛṣṭastadā devīṃ menayā tuhinācalaḥ

បន្ទាប់មក នាងបានទៅកាន់ទីលំនៅទេវីយៈដែលនាងប្រាថ្នា—នាងបានត្រឡប់ទៅក្រុងរបស់នាង។ ពេលឃើញព្រះនាង ទេវី, ព្រះអម្ចាស់ភ្នំព្រិល (ហិមាល័យ) ជាមួយមេណា ក៏រីករាយយ៉ាងខ្លាំង។

जगाम (jagāma)went
जगाम (jagāma):
इष्टम् (iṣṭam)desired, beloved
इष्टम् (iṣṭam):
तदा (tadā)then
तदा (tadā):
दिव्यम् (divyam)divine, celestial
दिव्यम् (divyam):
स्वपुरम् (svapuram)her own city/abode
स्वपुरम् (svapuram):
प्रययौ (prayayau)departed, set forth/returned
प्रययौ (prayayau):
च (ca)and
च (ca):
सा (sā)she (the Goddess)
सा (sā):
दृष्ट्वा (dṛṣṭvā)having seen
दृष्ट्वा (dṛṣṭvā):
हृष्टः (hṛṣṭaḥ)delighted, thrilled
हृष्टः (hṛṣṭaḥ):
तदा (tadā)then
तदा (tadā):
देवीम् (devīm)the Goddess
देवीम् (devīm):
मेनया (menayā)with Menā (her mother)
मेनया (menayā):
तुहिनाचलः (tuhinācalaḥ)the Snow-Mountain, i.e., Himālaya
तुहिनाचलः (tuhinācalaḥ):

Suta Goswami (narrating to the sages of Naimisharanya)