Sukta 4.14
ऊर्ध्वं केतुं सविता देवो अश्रेज्ज्योतिर्विश्वस्मै भुवनाय कृण्वन् । आप्रा द्यावापृथिवी अन्तरिक्षं वि सूर्यो रश्मिभिश्चेकितानः ॥
ऊ॒र्ध्वं के॒तुं स॑वि॒ता दे॒वो अ॑श्रे॒ज्ज्योति॒र्विश्व॑स्मै॒ भुव॑नाय कृ॒ण्वन् । आप्रा॒ द्यावा॑पृथि॒वी अ॒न्तरि॑क्षं॒ वि सूर्यो॑ र॒श्मिभि॒श्चेकि॑तानः ॥
ūrdhvám ketúṃ savitā́ dēvó aśret jyótir víśvasmai bhúvanāya kṛṇván | āprā́ dyāvā-pṛthivī́ antárikṣaṃ ví sū́ryo raśmíbhiś cékītānaḥ ||
Savitṛ, the god, has raised aloft the sign; making the light for all the worlds. He has filled heaven and earth and the mid-region; and Sūrya, fully aware, spreads out with his rays.
ऊ॒र्ध्वम् । के॒तुम् । स॒वि॒ता । दे॒वः । अ॒श्रे॒त् । ज्योतिः॑ । विश्व॑स्मै । भुव॑नाय । कृ॒ण्वन् । आ । अ॒प्राः॒ । द्यावा॑पृथि॒वी इति॑ । अ॒न्तरि॑क्षम् । वि । सूर्यः॑ । र॒श्मिऽभिः॑ । चेकि॑तानः ॥ऊर्ध्वम् । केतुम् । सविता । देवः । अश्रेत् । ज्योतिः । विश्वस्मै । भुवनाय । कृण्वन् । आ । अप्राः । द्यावापृथिवी इति । अन्तरिक्षम् । वि । सूर्यः । रश्मिभिः । चेकितानः ॥ūrdhvam | ketum | savitā | devaḥ | aśret | jyotiḥ | viśvasmai | bhuvanāya | kṛṇvan | ā | aprāḥ | dyāvāpṛthivī iti | antarikṣam | vi | sūryaḥ | raśmi-bhiḥ | cekitānaḥ