स्वशरीरमालभेत् अनेन मंत्रेण । ओंखखोल्काय नमः । सप्तवारानुच्चार्य स्थातव्यम् । तेन शुद्धिरुपसंजायते देहस्यार्चार्हता भवति । पश्चादासनस्थं देवं सवितारं मंडलमध्ये द्वादशात्मकं सुरादिभिः संपूज्यमानं ध्यात्वा पूर्वोक्तमर्घपात्रं शिरसि कृत्वा भूमौ जानुनी निपात्य सूर्याभिमुखस्तद्गतमनाभूत्वार्घमंत्रमुदाहरेत् । तदुच्यते सूर्यवक्त्राद्विनिर्गतमिति
svaśarīramālabhet anena maṃtreṇa | oṃkhakholkāya namaḥ | saptavārānuccārya sthātavyam | tena śuddhirupasaṃjāyate dehasyārcārhatā bhavati | paścādāsanasthaṃ devaṃ savitāraṃ maṃḍalamadhye dvādaśātmakaṃ surādibhiḥ saṃpūjyamānaṃ dhyātvā pūrvoktamarghapātraṃ śirasi kṛtvā bhūmau jānunī nipātya sūryābhimukhastadgatamanābhūtvārghamaṃtramudāharet | taducyate sūryavaktrādvinirgatamiti
இந்த மந்திரத்தால் தன் உடலைத் தொடந்து/பூசி கொள்ள வேண்டும்—“ஓம் ககோல்காய நமः।” அதை ஏழு முறை ஜபித்து நிலைத்திருக்க வேண்டும்; அதனால் உடல் தூய்மை பெற்று வழிபாட்டிற்குத் தகுதியடையும். பின்னர் மண்டலத்தின் நடுவில் ஆசனத்தில் அமர்ந்துள்ள பன்னிரண்டு ரூபங்களுடைய சவிதாவை தேவர்கள் பூஜிக்கின்றனர் எனத் தியானித்து; முன் தயாரித்த அர்க்யப் பாத்திரத்தைத் தலைமேல் வைத்து, தரையில் இரு முழங்கால்களும் பதித்து, சூரியனை நோக்கி, மனத்தை அவரில் ஒன்றாக்கி அர்க்யமந்திரத்தை உச்சரிக்க வேண்டும்—அது சூரியனின் வாயிலிருந்து வெளிப்பட்டது என்று கூறப்படுகிறது.
Nārada
Scene: A devotee at sunrise, body anointed while softly repeating a mantra; a mandala on the ground with Savitṛ visualized enthroned within it, twelvefold radiance; the devotee lifts the copper ārghya vessel to the crown of the head, kneels, and offers facing the Sun.
Inner and outer purity, dhyāna, and mantra together make the offering a direct act of communion with Sūrya.
No specific site is named; the passage teaches a standardized worship sequence (vidhi) for Sūrya.
Recite a purification mantra seven times, meditate on twelvefold Savitṛ, kneel facing the Sun, hold the arghya vessel reverently, and recite the arghya-mantra.