Previous Verse
Next Verse

Shloka 17

युगधर्मवर्णनम् — चतुर्युग, गुण, धर्मपाद, तथा वार्तोत्पत्ति

पर्वतोदधिवासिन्यो ह्य् अनिकेताश्रयास्तु ताः विशोकाः सत्त्वबहुला एकान्तबहुलास् तथा

parvatodadhivāsinyo hy aniketāśrayāstu tāḥ viśokāḥ sattvabahulā ekāntabahulās tathā

மலைகளும் கடல்களும் சூழ வாழ்ந்தவர்கள் நிலையான இல்லத்தைச் சாராது இருந்தனர். அவர்கள் துயரமற்றோர், சத்துவம் மிகுந்தோர், தனிமை நிறைந்தோர் என வர்ணிக்கப்படுகின்றனர்.

पर्वत-उदधि-वासिन्यःdwelling in mountains and oceans
पर्वत-उदधि-वासिन्यः:
हिindeed
हि:
अनिकेत-आश्रयाःthose whose refuge is ‘no fixed abode’/without a settled home
अनिकेत-आश्रयाः:
तुbut/and
तु:
ताःthey/those
ताः:
विशोकाःfree from grief
विशोकाः:
सत्त्व-बहुलाःpredominated by sattva (purity, clarity)
सत्त्व-बहुलाः:
एकान्त-बहुलाःgreatly inclined to solitude/seclusion
एकान्त-बहुलाः:
तथाlikewise/thus
तथा:

Suta Goswami (narrating the Purana to the sages at Naimisharanya; contextual inference)