Previous Verse
Next Verse

Shloka 7

Upamanyu’s Tapas, Shiva’s Indra-Form Test, and the Bestowal of Kshiroda and Gaṇapatya

दुःखिता विललापार्ता स्मृत्वा नैर्धन्यमात्मनः स्मृत्वा स्मृत्वा पुनः क्षीरम् उपमन्युरपि द्विजाः देहि देहीति तामाह रोदमानो महाद्युतिः

duḥkhitā vilalāpārtā smṛtvā nairdhanyamātmanaḥ smṛtvā smṛtvā punaḥ kṣīram upamanyurapi dvijāḥ dehi dehīti tāmāha rodamāno mahādyutiḥ

அவள் துயருற்று வேதனையுடன் அழுது புலம்பினாள்; தன் வறுமையை நினைத்து கலங்கினாள். இருபிறப்புக் குழந்தை உபமன்யுவும் மீண்டும் மீண்டும் பாலை நினைத்து, பேரொளியுடன் அழுதபடி—“கொடு, கொடு!” என்று அவளிடம் சொன்னான்।

दुःखिताafflicted with sorrow
दुःखिता:
विललापwailed/laments
विललाप:
आर्ताdistressed/tormented
आर्ता:
स्मृत्वाremembering
स्मृत्वा:
नैर्धन्यम्poverty/penury
नैर्धन्यम्:
आत्मनःof herself/of one’s own condition
आत्मनः:
स्मृत्वा स्मृत्वाremembering again and again
स्मृत्वा स्मृत्वा:
पुनःagain
पुनः:
क्षीरम्milk
क्षीरम्:
उपमन्युःUpamanyu
उपमन्युः:
अपिalso/indeed
अपि:
द्विजाःO twice-born (vocative)/O brahmins (address)
द्विजाः:
देहि देहि इति“give, give” thus
देहि देहि इति:
ताम्to her
ताम्:
आहsaid
आह:
रोदमानःcrying/weeping
रोदमानः:
महाद्युतिःgreatly radiant/illustrious
महाद्युतिः:

Suta Goswami (narrating to the sages at Naimisharanya; internal scene describes Upamanyu speaking to his mother)