देशविहारः कर्मश्रममवधार्थमल्पं भक्षयति भक्षयित्वा च भूयः कर्मसु योगं गच्छति राजविहारस्तु स्वयं वल्लभैश्च स्वयं ग्राहप्रणयपण्यागारकार्योपग्रहैः पीडयतीति ॥ कZ_०८.४.२३ ॥
deśavihāraḥ karmaśramam avadhārtham alpaṃ bhakṣayati; bhakṣayitvā ca bhūyaḥ karmasu yogaṃ gacchati; rājavihāras tu svayaṃ vallabhaiś ca svayaṃ grāha-praṇaya-paṇyāgāra-kāryopagrahaiḥ pīḍayatīti
देश-विहार कामाचा थकवा घालवण्यासाठी थोडेसेच उपभोगतो आणि उपभोगानंतर पुन्हा कामात गुंततो. पण राज-विहार पीडा करतो—राजा स्वतः आणि त्याचे वल्लभ—जप्ती, ‘कृपाजन्य मागण्या’, कोठार/बाजारांवर दबाव, तसेच काम-सेवेसाठी सक्तीची उपग्रह (बेगार/जबर वसुली) यांद्वारे।
Deśavihāra is framed as limited consumption for recuperation that preserves productivity; rājavihāra is framed as extractive behavior that enables seizures and rent-seeking by the ruler and his entourage.