Previous Verse
Next Verse

Shloka 120

Adhyaya 70: आदिसर्गः—महत्-अहङ्कार-तन्मात्रा-भूतसृष्टिः, ब्रह्माण्डावरणम्, प्रजासर्गः, त्रिमूर्ति-शैवाधिष्ठानम्

अप्सु शेते यतस्तस्मात् ततो नारायणः स्मृतः चतुर्युगसहस्रस्य नैशं कालम् उपास्यतः

apsu śete yatastasmāt tato nārāyaṇaḥ smṛtaḥ caturyugasahasrasya naiśaṃ kālam upāsyataḥ

क्योंकि वह जलों में शयन करता है, इसलिए वह ‘नारायण’ स्मरण किया जाता है। वह चतुर्युग के सहस्र-चक्र के तुल्य रात्रिकाल-पर्यन्त ध्यान में स्थित रहता है।

अप्सु (apsu)in the waters
अप्सु (apsu):
शेते (śete)lies, reclines
शेते (śete):
यतः (yataḥ)because, since
यतः (yataḥ):
तस्मात् (tasmāt)therefore
तस्मात् (tasmāt):
ततः (tataḥ)hence
ततः (tataḥ):
नारायणः (nārāyaṇaḥ)Nārāyaṇa (the one who rests in the waters)
नारायणः (nārāyaṇaḥ):
स्मृतः (smṛtaḥ)is remembered/called
स्मृतः (smṛtaḥ):
चतुर्युगसहस्रस्य (caturyuga-sahasrasya)of a thousand (sets) of the four yugas
चतुर्युगसहस्रस्य (caturyuga-sahasrasya):
नैशम् (naiśam)pertaining to the night (cosmic night)
नैशम् (naiśam):
कालम् (kālam)time period
कालम् (kālam):
उपास्यतः (upāsyataḥ)worshipping/meditating, being engaged in contemplation
उपास्यतः (upāsyataḥ):

Suta Goswami (narrating to the sages of Naimisharanya)