Bhīṣma’s Stuti of Keśava and Counsel on Nara–Nārāyaṇa (भीष्म-स्तवः; नरनारायण-प्रसङ्गः)
महानुभावाश्न ततः प्रकाश- मालोक्य वीरा: सहसाभिपेतु: । रथी रथेनाभिहत: ससूतः: पपात साश्वः सरथ: सकेतु:,तदनन्तर महान् प्रभावशाली वीर सूर्यदेवका प्रकाश देखकर सहसा शत्रुमण्डलीपर टूट पड़े। रथी रथीसे भड़कर सारथि, घोड़े, रथ और ध्वजसहित मरकर गिरने लगा स वारणरथौघानां सहसैर्बहुभिव॒त: । वाजिभि: पत्तिभिश्वैव वृत: शतसहस्रश: शत्रुदमन नरेश! पिता-पुत्र महारथी अर्जुन और अभिमन्युको शत्रुओंद्वारा घिरे हुए देख पांचालराजकुमार सेनापति धृष्टद्युम्मन कई हजार हाथियों और रथों तथा सैकड़ों-हजारों घुड़सवारों एवं पैदलोंसे घिरकर अपनी विशाल वाहिनीको आगे बढ़ाते तथा क्रोधपूर्वक धनुषकी टंकार करते हुए मद्रों और केकयोंकी सेनापर चढ़ आये
sañjaya uvāca |
mahānubhāvāś ca tataḥ prakāśam ālokya vīrāḥ sahasābhipetuḥ |
rathī rathenābhihataḥ sasūtaḥ papāta sāśvaḥ sarathaḥ saketuḥ ||
sa vāraṇarathaughānāṃ sahasrair bahubhir vṛtaḥ |
vājibhiḥ pattibhiś caiva vṛtaḥ śatasahasraśaḥ ||
Sañjaya said: Then, seeing that brilliant radiance, the mighty warriors rushed forward at once. A chariot-warrior, struck by another chariot, fell—together with his charioteer—his horses, his chariot, and his banner. Amid the tumult, he was hemmed in by many thousands of elephants and masses of chariots, and likewise surrounded by cavalry and infantry in their hundreds of thousands.
संजय उवाच