HomeUpanishadsBrahmavidyaVerse 13
Previous Verse
Next Verse

Verse 13

Brahmavidya

कांस्यघण्टानिनादस्तु यथा लीयति शान्तये । ओङ्कारस्तु तथा योज्यः शान्तये सर्वमिच्छता ॥ यस्मिन्विलीयते शब्दस्तत्परं ब्रह्म गीयते । धियं हि लीयते ब्रह्म सोऽमृतत्वाय कल्पते ॥१२–१३॥

कांस्य-घण्टा-निनादः । तु । यथा । लीयति । शान्तये । ओङ्कारः । तु । तथा । योज्यः । शान्तये । सर्वम् । इच्छता । यस्मिन् । विलीयते । शब्दः । तत् । परम् । ब्रह्म । गीयते । धियम् । हि । लीयते । ब्रह्म । सः । अमृतत्वाय । कल्पते ।

kāṃsyaghaṇṭāninādastu yathā līyati śāntaye | oṅkārastu tathā yojyaḥ śāntaye sarvamicchatā || yasmin vilīyate śabdastat paraṃ brahma gīyate | dhiyaṃ hi līyate brahma so'mṛtatvāya kalpate ||12–13||

কাঁস্যঘণ্টাৰ নিনাদ যেনেকৈ শান্তিত লীন হয়, তেনেকৈ সম্পূৰ্ণ শান্তি কামনাকাৰীজনে ওঁকাৰক যোগ্যভাৱে প্ৰয়োগ কৰিব লাগে। য’ত শব্দ লীন হয় তাকেই পৰম ব্ৰহ্ম বুলি গীত হয়; মন (ধী) ব্ৰহ্মত লীন হ’লে সি অমৃতত্বৰ বাবে যোগ্য হয়।

Just as the resonance of a bronze bell subsides into silence, so should the Oṅkāra be applied by one who desires complete peace. That in which sound dissolves is sung as the supreme Brahman; indeed, when the mind dissolves into Brahman, one becomes fit for immortality.

Praṇava-upāsanā; laya of sound and mind into BrahmanMahavakya: Reinforces ‘प्रज्ञानं ब्रह्म’ by pointing to the conscious ground where sound/thought resolve; compatible with ‘तत् त्वम् असि’ as the same ground is one’s own Self.AtharvaChandas: Mixed/Anuṣṭubh-like (late Upaniṣadic śloka style)