Adhyaya 23: श्वेत-लोहित-पीत-कृष्ण-विश्व-कल्पेषु रुद्रस्वरूप-गायत्री-तत्त्ववर्णनम्
तस्मादहं च देवेश त्वया गुह्येन वै पुनः विज्ञातः स्वेन तपसा सद्योजातत्वमागतः
tasmādahaṃ ca deveśa tvayā guhyena vai punaḥ vijñātaḥ svena tapasā sadyojātatvamāgataḥ
అందువల్ల, ఓ దేవేశా, నీ గుహ్య ఉపాయముచే నేను మరల ప్రత్యక్షంగా తెలిసియున్నాను; నా తపస్సుచే నేను ‘సద్యోజాత’—నీ తక్షణ ప్రత్యక్ష స్వరూప—స్థితిని పొందితిని।
An internal narrator-devotee addressing Shiva (likely Brahma within the embedded dialogue, as Devesha is a common address to Shiva in creation-context passages).