
Chapter 146 — Aṣṭāṣṭaka Devī-s (अष्टाष्टकदेव्यः)
இந்த अध्यாயத்தில் அக்னி (ஈசுவரவாணியாக) திரிகண்டீ—பிரம்மா, விஷ்ணு, மஹேஸ்வரி—என்பதை மாத்ருகைகளின் ரகசிய ‘ஹ்ருதய’த்துடன் இணைந்த மந்திர-வடிவமாக அறிமுகப்படுத்துகிறார். மாத்ரு சக்திகள் இலக்கை நிறைவேற்றுபவை, அழியாதவை, தடையற்ற இயக்கமுடையவை; வசீகரணம், உச்சாடனம், மூலனம் போன்ற செயல்களைச் செய்து—குறிப்பாக பகைவரின் தீய கிரியைகளை வெட்டி நீக்கவும் சித்தி பெறவும் உதவுகின்றன. ‘விச்சே ஸ்வாஹா’ என முடியும் மந்திரத் துணுக்குகள், கைஎழுத்துப் பாடபேதங்கள், பத/சொல் எண்ணிக்கை மற்றும் பெரிய மந்திரத் தொகுப்பில் அவற்றின் இடமிடல் கூறப்படுகிறது. ஐந்து பிரணவ எல்லைகளுடன் ஜப-பூஜை, பதசந்திகளில் குப்ஜிகா-ஹ்ருதய நுழைப்பு, ‘மூன்றின் நடுவில்’ என்ற ஒலிந்யாச விதிகள், சிகா-சிவா/பைரவ சூத்திரங்கள், மேலும் 32 எழுத்துக் கிரமத்துடன் ஒத்த மூன்றெழுத்து பீஜக் குழுக்கள் (பீஜத்துடன்/இல்லாமல்) விளக்கப்படுகின்றன. பின்னர்பகுதியில் குலவரிசைப்படி பிராஹ்மணீ, மாஹேஸ்வரீ, கௌமாரீ, வைஷ்ணவீ, வாராஹீ, ஐந்த்ரீ, சாமுண்டா, மஹாலக்ஷ்மீ ஆகிய தேவிநாமங்களைத் தொகுத்து, யுத்தஜயார்ணவ மரபில் வெற்றிக்காக மண்டலபூஜையை வலியுறுத்துகிறது.
No shlokas available for this adhyaya yet.
A Trikhaṇḍī mantra-framework tied to the secret Mātṛkā-hṛdaya, with prescribed japa/worship, pada-sandhi insertion of Kubjikā-hṛdaya, and phonetic (varṇa) arrangements supporting maṇḍala-based victory rites.
It repeatedly frames the Mothers’ powers as operative for jaya: uprooting obstacles/enemies, cutting hostile rites (para-karma), and prescribing maṇḍala worship of specific kula-born goddess groups explicitly “for victory.”
Because mantra efficacy and transmission depend on exact phonetic forms; the chapter preserves variant endings and syllable-forms to document recensional differences while still maintaining counting schemes (pada totals; inclusion within larger mantra sets).