
Chapter 130: घातचक्रम् (Ghāta-cakra) — Maṇḍalas, Portents, and Regional Prognostics for Victory
அக்னிபகவான் ‘காதசக்கிர’ உபதேசத்தைத் தொடங்கி, வெற்றிக்குரிய மண்டலங்களை நான்கு பிரிவுகளாக விளக்கி, பின்னர் ஆக்நேய மண்டலத்தின் லக்ஷணங்களை விரிவாகச் சொல்கிறார். அசாதாரண காற்றுகள், சூரிய-சந்திர வளையங்கள், நிலநடுக்கம், பயங்கர இடிமுழக்கம், கிரகணம், தூமகேது, புகைமூட்ட ஜ்வாலை, இரத்தமழை, கடும் வெப்பம், கல்ல்வீழ்ச்சி போன்ற அபசகுனங்கள் நோய், பஞ்சம், பால் உற்பத்தி குறைவு, பயிர் சேதம் போன்ற சமூக-இயற்கை துன்பங்களுடன் இணைக்கப்படுகின்றன. பின்னர் நக்ஷத்திரங்களின் அடிப்படையில் இந்நிமித்தங்கள் அரசியல்-புவியியல் வெளியில் பொருத்தப்படுகின்றன—உத்தராபதம் முதலிய ஜனபதங்கள் குறிப்பிட்ட நக்ஷத்திரங்களில் தாழ்வு அடைதல்; மேலும் வாயவ்ய, வாருண, மாஹேந்திர என திசை/தத்துவ ஆட்சி கொண்ட நக்ஷத்திர வகைகளால் அழிவு முதல் ஆரோக்கியம்-செழிப்பு வரை பலன் மாறுதல். முககிராமம்-புச்சகிராமம் போன்ற கிராம வகைப்பாடு, ஒரே ராசியில் சந்திர–ராகு–சூரிய அமைவு, திதி-சந்தியில் சோமகிராம நிர்ணய விதியும் கூறப்படுகிறது. இவ்வத்தியாயம் தர்மரட்சைக்காகப் பயன்படும் யுத்த-ஜோதிடம் மற்றும் அரச முன்னறிவியல் எனும் ஆக்நேய வித்யையை வெளிப்படுத்துகிறது।
No shlokas available for this adhyaya yet.
The chapter systematizes utpāta-reading for statecraft and warfare: it defines Agneya Maṇḍala lakṣaṇas, correlates specific celestial/terrestrial portents with famine and regional decline, and classifies outcomes through nakṣatra and directional (Vāyavya/Vāruṇa/Māhendra) frameworks.
By treating predictive and strategic knowledge as Dharma-aligned vidyā: correct interpretation of omens guides rulers to protect populations, restrain destructive conflict, and uphold cosmic order—turning applied Jyotiṣa and war-science into loka-saṅgraha that supports inner discipline and righteous action.