
Adhyaya 331 — विषमकथनम् (Statement on Irregular Metres)
அக்னிபகவான் சந்தஸ்ஶாஸ்திரத் தொடரில் சமவிருத்த முதலிய வகைகளுக்குப் பின், ஒழுங்கின்மை (விஷமம்) கண்டறிதலை விளக்குகிறார். விருத்தம் மூன்று வகை—சமம், அர்தசமம், விஷமம்—என்று வரையறுத்து, பொருந்தும்/பொருந்தாத அரைபாதங்களின் சேர்க்கையால் அர்தசம அமைப்பு உருவாகும் விதத்தைச் சொல்கிறார். மாத்திரை/விரிவில் ஏற்படும் மாறுபாட்டை குறைவு (விஷம), அதிகம் (அதிவிருத்த), ஒத்திசைவு (சாமான்ய) என வகைப்படுத்தி ‘க்லௌக’ அளவீடு, ‘விதானக’ அமைப்பு போன்ற தொழில்நுட்பத் தரநிலைகளை அறிமுகப்படுத்துகிறார். பாத நிலை விதிகளில் தொடக்க வக்கிர/மாற்றம், நான்காம் எழுத்திலிருந்து ‘பத்யா’ பயன்பாடு ஆகியவற்றையும் கூறுகிறார். பின்னர் கபலா, யுஜஸ்வன், விபுலா மற்றும் அதன் துணைவகைகள், சக்ரஜாதி, ஆபீட-ப்ரத்யாபீட, மஞ்சரி-லவணீ, அம்ருததாரா, சௌரபம் முதலிய கணவரிசை அடிப்படையிலான பெயரிடப்பட்ட வடிவங்களை பட்டியலிடுகிறார். இறுதியில் அடுத்ததாக விளக்கப்படவுள்ள மேலும் சில சந்தங்களை முன்னறிவித்து, ஶாஸ்திர வித்யையை ஒழுங்கான தர்மஞானமாக மாற்றும் புராண முறையைத் தொடர்கிறார்.
No shlokas available for this adhyaya yet.
It emphasizes metrical diagnostics and construction rules: the tripartite vṛtta taxonomy (sama/ardha-sama/viṣama), deficiency vs excess vs conformity of span, and pāda-level operational guidance (initial vakra and pathyā application from the fourth syllable), followed by gaṇa-sequence-based naming of variants.
By preserving the formal integrity of sacred speech—hymn, mantra, and śāstric verse—prosodic knowledge protects meaning and transmission; disciplined composition becomes a dharmic skill that supports devotion, study, and cultural order alongside mokṣa-oriented practice.