बालकाण्ड ५६: विश्वामित्र–वसिष्ठ अस्त्रसंघर्षः
Visvamitra and Vasistha: Contest of Divine Weapons
मानवं मोहनं चैव गान्धर्वं स्वापनं तथा।जृम्भणं मादनं चैव संतापनविलापने।।।।शोषणं दारणं चैव वज्रमस्त्रं सुदुर्जयम्।ब्रह्मपाशं कालपाशं वारुणं पाशमेव च।।।।पैनाकास्त्रं च दयितं शुष्कार्द्रे अशनी उभे।दण्डास्त्रमथ पैशाचं क्रौञ्चमस्त्रं तथैव च।।।।धर्मचक्रं कालचक्रं विष्णुचक्रं तथैव च।वायव्यं मथनं चैव अस्त्रं हयशिरस्तथा।।।।शक्तिद्वयं च चिक्षेप कङ्कालं मुसलं तथा। 560वैद्याधरं महास्त्रं च कालास्त्रमथ दारुणम्।।।।त्रिशूलमस्त्रं घोरं च कापालमथ कङ्कणम्।एतान्यस्त्राणि चिक्षेप सर्वाणि रघुनन्दन।।।।वसिष्ठे जपतां श्रेष्ठे तदद्भुतमिवाभवत्।
mānavaṃ mohanaṃ caiva gāndharvaṃ svāpanaṃ tathā |
jṛmbhaṇaṃ mādanaṃ caiva saṃtāpanavilāpane ||
śoṣaṇaṃ dāraṇaṃ caiva vajram astraṃ sudurjayam |
brahmapāśaṃ kālapāśaṃ vāruṇaṃ pāśam eva ca ||
painākāstraṃ ca dayitaṃ śuṣkārdrē aśanī ubhe |
daṇḍāstram atha paiśācaṃ krauñcam astraṃ tathaiva ca ||
dharmacakraṃ kālacakraṃ viṣṇucakraṃ tathaiva ca |
vāyavyaṃ mathanaṃ caiva astram hayaśiras tathā ||
śaktidvayaṃ ca cikṣepa kaṅkālaṃ musalaṃ tathā |
vaidyādharaṃ mahāstraṃ ca kālāstram atha dāruṇam ||
triśūlam astraṃ ghoraṃ ca kāpālam atha kaṅkaṇam |
ētāny astrāṇi cikṣepa sarvāṇi raghunandana |
vasiṣṭhe japatāṃ śreṣṭhe tad adbhutam ivābhavat ||
मानवं मोहनं चैव गान्धर्वं स्वापनं तथा। जृम्भणं मादनं चैव संतापनविलापने॥ शोषणं दारणं चैव वज्रमस्त्रं सुदुर्जयम्। ब्रह्मपाशं कालपाशं वारुणं पाशमेव च॥ पैनाकास्त्रं च दयितं शुष्कार्द्रे अशनी उभे। दण्डास्त्रमथ पैशाचं क्रौञ्चमस्त्रं तथैव च॥ धर्मचक्रं कालचक्रं विष्णुचक्रं तथैव च। वायव्यं मथनं चैव अस्त्रं हयशिरस्तथा॥ शक्तिद्वयं च चिक्षेप कङ्कालं मुसलं तथा। वैद्याधरं महास्त्रं च कालास्त्रमथ दारुणम्॥ त्रिशूलमस्त्रं घोरं च कापालमथ कङ्कणम्। एतान्यस्त्राणि चिक्षेप सर्वाणि रघुनन्दन। वसिष्ठे जपतां श्रेष्ठे तदद्भुतमिवाभवत्॥
"Now I have realised the reason. With clear mind and senses, I shall undertake intense penance which will earn me brahminhood".ইত্যার্ষে শ্রীমদ্রামাযণে বাল্মীকীয আদিকাব্যে বালকাণ্ডে ষট্পঞ্চাশস্সর্গ:৷৷Thus ends the fiftysixth sarga of Balakanda of the holy Ramayana the first epic composed by sage Valmiki.
The verse illustrates how anger leads to reckless escalation; Dharma emphasizes restraint and the responsible use of power, especially when one possesses extraordinary means.
Viśvāmitra, frustrated, unleashes a vast catalogue of divine weapons against Vasiṣṭha, who is characterized as the foremost practitioner of japa.
Vasiṣṭha’s implied steadiness—rooted in japa and tapas—stands as the counterpoint to weapon-driven fury.