
Adhyāya 199 — Nāna-vratāni (Various Vows): Ṛtu-vrata, Saṅkrānti-vrata, Viṣṇu/Devī/Umā Observances
अग्निः व्रतकाण्डे भुक्तिमुक्तिफलप्रदानी नानाव्रतानि वर्णयति। प्रथमं चतुर्षु ऋतुषु प्रवर्तनीयानि ऋतुव्रतानि—समिधाहुतिसहितहॊमः, सायं मौनव्रतं, अन्ते घृतधेनुदानं घृतकुम्भदानं च—निरूप्यन्ते। ततः सारस्वतविधिः पञ्चामृतस्नानं संवत्सरान्ते गोदानं च; चैत्रे विष्णोरेकादश्यां नक्ताशीव्रतं विष्णुलोकप्राप्तिफलम्; श्रीदेवीव्रते पायसाहारः युग्मगोधनदानं पितृदेवपूर्वकभोजननियमश्च। अनन्तरं सङ्क्रान्तिव्रतं रात्रिजागरणेन स्वर्गप्रदं, अमावास्यासङ्क्रान्त्युत्तरायणविषुवादिषु विशेषवृद्धिः, प्रस्थमितघृतस्नानं द्वात्रिंशत्पलपरिमितद्रव्यैः पापनाशनं च कथ्यते। अन्ते स्त्रीणामुमामहेश्वरव्रतं तृतीयाष्टम्यां सौभाग्यावियोगफलम्, तथा सूर्यभक्त्या लिङ्गविशिष्टपुनर्जन्मफलश्रुतिश्चोक्ता।
No shlokas available for this adhyaya yet.
Ṛtu-vratas (seasonal observances), Saṅkrānti-vrata (solar ingress vigil), Viṣṇu-centered Ekādaśī naktāśī practice, Sārasvata vow with pañcāmṛta bath and cow donation, Śrī/Devī-related vow elements, and women’s Umā–Maheśvara rites on specific tithis.
It specifies timed observances (Caitra, Ekādaśī, amāvasyā-saṅkrānti, uttarāyaṇa, viṣuva), concrete ritual actions (night vigil, offering fuel-sticks, bathing with ghee/milk), and quantified measures (prastha of ghee; 32 palas) alongside prescribed dāna items.
By framing vows as disciplines that purify sin, cultivate restraint (e.g., sandhyā-mauna, regulated eating), and direct devotion to Viṣṇu/Devī/Śiva-Śakti, while also promising prosperity and status—thus aligning kāma/artha supports with dharma and mokṣa-oriented merit.