Amṛta-Manthana and Lalitā’s Mohinī Intervention
Amṛtamanthana-Prasaṅga
इति श्रीब्रह्माण्डमहापुराणे उत्तरभागे हयग्रीवागस्त्यसंवादे ललितोपाख्याने अमृतमन्थनं नाम नवमो ऽध्यायः हयग्रीव उवाच अथ देवा महेन्द्राद्या विष्णुना प्रभविष्मुना / अङ्गीकृता महाधीराः प्रमोदं परमं ययुः
iti śrībrahmāṇḍamahāpurāṇe uttarabhāge hayagrīvāgastyasaṃvāde lalitopākhyāne amṛtamanthanaṃ nāma navamo 'dhyāyaḥ hayagrīva uvāca atha devā mahendrādyā viṣṇunā prabhaviṣmunā / aṅgīkṛtā mahādhīrāḥ pramodaṃ paramaṃ yayuḥ
ഇങ്ങനെ ശ്രീബ്രഹ്മാണ്ഡ മഹാപുരാണത്തിന്റെ ഉത്തരഭാഗത്തിൽ ‘അമൃതമന്തനം’ എന്ന ഒൻപതാം അധ്യായം. ഹയഗ്രീവൻ പറഞ്ഞു—അപ്പോൾ മഹേന്ദ്രാദി ദേവന്മാർ പ്രഭവിഷ്ണുവായ വിഷ്ണുവാൽ അംഗീകരിക്കപ്പെട്ട്, മഹാധീരരായി പരമാനന്ദം പ്രാപിച്ചു.