उमां देवः समुत्सृज्य शुक्रं भूमौ व्यसर्जयत् / ततो रुषितया सद्यः शप्तो ऽग्निरुमया तया
umāṃ devaḥ samutsṛjya śukraṃ bhūmau vyasarjayat / tato ruṣitayā sadyaḥ śapto 'gnirumayā tayā
ദേവൻ (ശങ്കരൻ) ഉമയെ വിട്ട് തന്റെ ശുക്രം ഭൂമിയിൽ വീഴ്ത്തി. തുടർന്ന് ക്രുദ്ധയായ ഉമ ഉടൻ തന്നെ അഗ്നിയെ ശപിച്ചു.