तान् राजा स्वविषये मन्त्रिपुरोहितसेनापतियुवराजदौवारिकान्तर्वंशिकप्रशास्तृसमाहर्तृसम्निधातृप्रदेष्टृनायकपौरव्यावहारिककार्मान्तिकमन्त्रिपरिषदध्यक्षदण्डदुर्गान्तपालाटविकेषु श्रद्धेयदेशवेषशिल्पभाषाभिजनापदेशान्भक्तितः सामर्थ्ययोगाच्चापसर्पयेत् ॥ कZ_०१.१२.०६ ॥
tān rājā svaviṣaye mantripurohitasenāpatiyuvarājadauvārikāntarvaṃśikapraśāstṛsamāhartṛsamnidhātṛpradeṣṭṛnāyakapauravyāvahārikakārmāntikamantripariṣadadhyakṣadaṇḍadurgāntapālāṭavikeṣu śraddheya-deśa-veṣa-śilpa-bhāṣā-abhijanāpadeśān bhaktitaḥ sāmarthya-yogāc cāpasarpayet
സ്വരാജ്യത്തിൽ രാജാവ്, തങ്ങൾ അവകാശപ്പെടുന്ന ദേശം/പ്രദേശം, വേഷം, ശില്പം/കൗശലം, ഭാഷ, വംശപരിചയം എന്നിവയിൽ വിശ്വസനീയരായ അത്തരം ഏജന്റുകളെ—മന്ത്രി, പുരോഹിതൻ, സേനാപതി, യുവരാജാവ്, ദ്വാരപാലകൻ, അന്തഃപുര ഉദ്യോഗസ്ഥർ, പ്രാദേശിക ഭരണാധികാരികൾ, സമാഹർത്ത (രാജസ്വ ശേഖരകൻ), സന്നിധാത (ഖജനാദാർ), പ്രദേഷ്ടൃ (അധ്യക്ഷൻ/പരിപാലകൻ), നായകൻ, പൗര (നഗര ഉദ്യോഗസ്ഥൻ), വ്യാവഹാരിക (ന്യായാധികാരി), കാർമാന്തിക (ശില്പശാല/കാര്ഖാന ബന്ധമുള്ളവർ), മന്ത്രിപരിഷദ് അധ്യക്ഷൻ, ദണ്ഡാധികാരികൾ, ദുര്ഗ-സീമാപാലകർ, ആടവിക (വനപ്രമുഖൻ) എന്നിവരിടയിൽ—വിശ്വസ്തതയും കഴിവിന്റെ യോജ്യതയും കണക്കാക്കി—രഹസ്യമായി നിയോഗിക്കണം।
Continuous verification of loyalty and performance through independent channels; no office is exempt from scrutiny, including the heir-apparent and military command.
Because successful infiltration depends on culturally consistent cover—accent, dress, occupational knowledge, and social claims must align to avoid detection.