अम्बा–राम–भीष्म संवादः
Amba–Rama–Bhishma Dialogue on Vow and Refuge
यत्तुं सूतेन शिष्टेन बहुशो दृष्टकर्मणा । महातेजस्वी नरेश! उस समय स्वस्तिवाचन कराकर माता सत्यवतीने मेरा अभिनन्दन किया और मैं ब्राह्मणोंसे पुण्याहवाचन करा उनसे कल्याणकारी आशीर्वाद ले सुन्दर रजतमय रथपर आरूढ़ हुआ। उस रथमें श्वेत रंगके घोड़े जुते हुए थे। उसमें सब प्रकारकी आवश्यक सामग्री सुन्दर ढंगसे रखी गयी थी। उसकी बैठक बहुत सुन्दर थी। रथके ऊपर व्याप्रचर्मका आवरण लगाया गया था। वह रथ बड़े-बड़े शस्त्रों तथा समस्त उपकरणोंसे सम्पन्न था। युद्धमें जिसका कार्य अनेक बार देख लिया गया था
yattuṁ sūtena śiṣṭena bahuśo dṛṣṭakarmaṇā | mahātejasvī nareśa |
ಮಹಾತೇಜಸ್ವೀ ನರೇಶ! ಆ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಸ್ವಸ್ತಿವಾಚನ ಮಾಡಿಸಿ ತಾಯಿ ಸತ್ಯವತೀ ನನ್ನನ್ನು ಅಭಿನಂದಿಸಿ ಗೌರವಿಸಿದಳು. ನಂತರ ಬ್ರಾಹ್ಮಣರಿಂದ ಪುಣ್ಯಾಹವಾಚನ ಮಾಡಿಸಿ, ಅವರ ಕಲ್ಯಾಣಕರ ಆಶೀರ್ವಾದಗಳನ್ನು ಪಡೆದು, ನಾನು ಸುಂದರವಾದ ರಜತಮಯ ರಥವನ್ನು ಏರಿದೆ. ಆ ರಥಕ್ಕೆ ಶ್ವೇತವರ್ಣದ ಕುದುರೆಗಳನ್ನು ಜೋಡಿಸಲಾಗಿತ್ತು; ಅಗತ್ಯವಿರುವ ಎಲ್ಲ ಸಾಮಗ್ರಿಯೂ ಸುಂದರವಾಗಿ ಅಳವಡಿಸಲಾಗಿತ್ತು. ಅದರ ಆಸನ ಅತ್ಯಂತ ಮನೋಹರವಾಗಿದ್ದು, ಮೇಲ್ಭಾಗದಲ್ಲಿ ವ್ಯಾಘ್ರಚರ್ಮದ ಆವರಣ ಹರಡಲಾಗಿತ್ತು. ಮಹಾಶಸ್ತ್ರಗಳೂ ಸಮಸ್ತ ಉಪಕರಣಗಳೂ ಹೊಂದಿ ಆ ರಥ ಸಮೃದ್ಧವಾಗಿತ್ತು. ಯುದ್ಧದಲ್ಲಿ ತನ್ನ ಕೌಶಲ್ಯವನ್ನು ಅನೇಕ ಬಾರಿ ತೋರಿಸಿದ್ದ—ಶಿಷ್ಟ, ಸುಶಿಕ್ಷಿತ, ಕುಲೀನ, ವೀರ ಹಾಗೂ ಅಶ್ವಶಾಸ್ತ್ರ-ನಿಪುಣ ಸಾರಥಿ ಆ ರಥವನ್ನು ನಡೆಸಿ ನಿಯಂತ್ರಿಸುತ್ತಿದ್ದನು।
भीष्म उवाच
The passage highlights dharmic readiness: before undertaking a grave public duty (especially one tied to conflict), one seeks auspicious blessings, ensures proper equipment, and relies on proven, disciplined expertise. Ethical action is shown as a blend of ritual propriety, personal restraint, and competent support.
Bhīṣma narrates his departure in a richly appointed chariot. Satyavatī honors him, brāhmaṇas pronounce auspicious benedictions, and he mounts a silver chariot yoked with white horses, fully equipped for action and driven by a skilled, battle-tested charioteer.