
Adhyaya 331 — विषमकथनम् (Statement on Irregular Metres)
ಭಗವಾನ್ ಅಗ್ನಿ ಛಂದಃಶಾಸ್ತ್ರಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ಸಮವೃತ್ತಾದಿ ವರ್ಗಗಳ ನಂತರ ಈಗ ಅಸಮತೆಯ (ವಿಷಮತ್ವದ) ನಿರ್ಣಯವನ್ನು ವಿವರಿಸುತ್ತಾನೆ. ವೃತ್ತವನ್ನು ಮೂರು ವಿಧ—ಸಮ, ಅರ್ಧಸಮ, ವಿಷಮ—ಎಂದು ನಿರ್ಧರಿಸಿ, ಹೊಂದುವ/ಹೊಂದದ ಅರ್ಧಗಳ ಸಂಯೋಜನೆಯಿಂದ ಅರ್ಧಸಮ ರಚನೆ ಹೇಗೆ ಉಂಟಾಗುತ್ತದೆ ಎಂದು ಸೂಚಿಸುತ್ತಾನೆ. ಮಾತ್ರಾ/ವಿಸ್ತಾರದಲ್ಲಿನ ವಿಚಲನವನ್ನು ಕೊರತೆ (ವಿಷಮ), ಅಧಿಕತೆ (ಅತಿವೃತ್ತ), ಹೊಂದಾಣಿಕೆ (ಸಾಮಾನ್ಯ) ಎಂದು ವರ್ಗೀಕರಿಸಿ ‘ಗ್ಲೌಕ’ ಪ್ರಮಾಣ ಮತ್ತು ‘ವಿತಾನಕ’ ವಿನ್ಯಾಸದಂತಹ ತಾಂತ್ರಿಕ ಮಾನದಂಡಗಳನ್ನು ಪರಿಚಯಿಸುತ್ತಾನೆ. ಪಾದಮಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಆರಂಭಿಕ ವಕ್ರ/ವೈವಿಧ್ಯ ಮತ್ತು ನಾಲ್ಕನೇ ಅಕ್ಷರದಿಂದ ಪಥ್ಯಾ-ಪ್ರಯೋಗದ ನಿಯಮಗಳನ್ನೂ ಹೇಳುತ್ತಾನೆ. ನಂತರ ಕಪಲಾ, ಯುಜಸ್ವನ್, ವಿಪುಲಾ ಮತ್ತು ಅದರ ಉಪಪ್ರಕಾರಗಳು, ಚಕ್ರಜಾತಿ, ಆಪೀಡ-ಪ್ರತ್ಯಾಪೀಡ, ಮಂಜರೀ-ಲವಣೀ, ಅಮೃತಧಾರಾ, ಸೌರಭ ಮುಂತಾದ ಗಣಕ್ರಮಾಧಾರಿತ ನಾಮರೂಪಗಳನ್ನು ಪಟ್ಟಿ ಮಾಡುತ್ತಾನೆ. ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ಮುಂದಿನ ಅಧ್ಯಾಯಗಳಲ್ಲಿ ವಿವರಿಸಬೇಕಾದ ಇನ್ನಷ್ಟು ಛಂದಸ್ಸುಗಳನ್ನು ಸೂಚಿಸಿ, ಶಾಸ್ತ್ರವಿದ್ಯೆಯನ್ನು ಕ್ರಮಬದ್ಧ ಧಾರ್ಮಿಕ ಜ್ಞಾನವಾಗಿ ರೂಪಿಸುವ ಪುರಾಣಪದ್ದತಿಯನ್ನು ಮುಂದುವರಿಸುತ್ತಾನೆ.
No shlokas available for this adhyaya yet.
It emphasizes metrical diagnostics and construction rules: the tripartite vṛtta taxonomy (sama/ardha-sama/viṣama), deficiency vs excess vs conformity of span, and pāda-level operational guidance (initial vakra and pathyā application from the fourth syllable), followed by gaṇa-sequence-based naming of variants.
By preserving the formal integrity of sacred speech—hymn, mantra, and śāstric verse—prosodic knowledge protects meaning and transmission; disciplined composition becomes a dharmic skill that supports devotion, study, and cultural order alongside mokṣa-oriented practice.