Amṛta-Manthana and Lalitā’s Mohinī Intervention
Amṛtamanthana-Prasaṅga
शर्वो ऽपि सर्वतश्चक्षुर्मुहुर्व्यापारयन्क्वचित् / अदृष्टपूर्वमाराममभिरामं व्यलोकयत्
śarvo 'pi sarvataścakṣurmuhurvyāpārayankvacit / adṛṣṭapūrvamārāmamabhirāmaṃ vyalokayat
Even Śarva, whose gaze ranges everywhere, kept turning his eyes about and beheld a delightful grove he had never seen before.