पा॒व॒कया॒ यश्चि॒तय॑न्त्या कृ॒पा क्षाम॑न् रुरु॒च उ॒षसो॒ न भा॒नुना॑ । तूर्व॒न् न याम॒न्नेत॑शस्य॒ नू रण॒ आ यो घृ॒णे न त॑तृषा॒णो अ॒जर॑:
pāvakáyā yáś citáyantyā kṛpā́ kṣā́man rurúca uṣáso ná bhānúnā | tū́rvan ná yā́mann étaśasya nú raṇa ā́ yó ghṛṇé ná tatṛṣāṇó ajáraḥ
Mit reinigender Flamme, die offenbar macht, mit gnädiger Huld leuchtet er auf der Erde wie Uṣas (die Morgenröte) mit ihrem Strahl. Stürmisch in seinem Lauf wie Etaśa; nun, in Jubel, kommt er — der Unalternde — mit Glut, dürstend nach der Opfergabe.
पावकया । यत् । चितयन्त्या । कृपा । क्षामन् । रुरुचः । उषसः । न । भानुना । तूर्वन् । न । यामन् । एतशस्य । नु । रण । आ । यः । घृणे । न । ततृषाणः । अजरः ।