HomeUpanishadsAtmaVerse 27
Previous Verse
Next Verse

Verse 27

Atma

अमुष्य ब्रह्मभूतत्त्वाद् ब्रह्मणः कुत उद्भवः । मायाक्लृप्तौ बन्धमोक्षौ न स्तः स्वात्मनि वस्तुतः ॥

यथा रज्जौ निष्क्रियायां सर्पाभासविनिर्गमौ । अवृतेः सदसत्त्वाभ्यां वक्तव्ये बन्धमोक्षणे ॥ २६–२७ ॥

यथा । रज्जौ । निष्क्रियायाम् । सर्प-आभास-विनिर्गमौ ।

अ-वृतेः । सत्-असत्त्वाभ्याम् । वक्तव्ये । बन्ध-मोक्षणे ।

(पूर्वार्धः सह: अमुष्य… वस्तुतः)

yathā rajjau niṣkriyāyāṃ sarpābhāsavinirgamau | avṛteḥ sadasattvābhyāṃ vaktavye bandhamokṣaṇe || 26–27 ||

যেমন নিষ্ক্রিয় রজ্জুতে আচ্ছাদন (অবিদ্যা) থাকলে সাপ-আভাস উদিত হয় এবং না থাকলে নিবৃত্ত হয়—এমনই বলা হয়; তেমনি বন্ধন ও মোক্ষও আচ্ছাদনের থাকা-না থাকার কারণেই কেবল ব্যবহারিকভাবে কথিত।

Just as, in an inactive rope, the appearance and withdrawal of a snake-appearance are spoken of because of the presence or absence of covering, so too are bondage and liberation spoken of (only in that manner).

Adhyāsa (superimposition) and nivṛtti (sublation) as the basis for speaking of bandha–mokṣaMahavakya: Clarifies how Mahāvākya-realization sublates error: the ‘I’ (tvam) is recognized as Brahman (tat), dissolving the imagined snake of limitation.AtharvaChandas: Anuṣṭubh (śloka-style)