Amṛta-Manthana and Lalitā’s Mohinī Intervention
Amṛtamanthana-Prasaṅga
उमापि तं समोवेक्ष्य धावन्तं चात्मनः प्रियम् / स्वात्मानं स्वात्मर्सोन्दर्यं निन्दन्ती चातिविस्मिता / तस्थाववाङ्मुखी तूष्णीं लज्जासूयासमन्विता
umāpi taṃ samovekṣya dhāvantaṃ cātmanaḥ priyam / svātmānaṃ svātmarsondaryaṃ nindantī cātivismitā / tasthāvavāṅmukhī tūṣṇīṃ lajjāsūyāsamanvitā
উমাও তাঁর প্রিয়কে দৌড়াতে দেখে; অতিশয় বিস্ময়ে নিজের ও নিজের সৌন্দর্যের নিন্দা করতে লাগলেন। তারপর লজ্জা ও ঈর্ষায় ভরা, নীরবে মুখ নত করে দাঁড়িয়ে রইলেন।