Mahavakya
अथ होवाच भगवान् ब्रह्मा—अपरोक्षानुभवपरोपनिषदं व्याख्यास्यामः। गुह्याद् गुह्यपरमेषा न प्राकृतायोपदेष्टव्या। सात्त्विकायान्तर्मुखाय परिशुश्रूषवे॥१–२॥
अथ । होवाच । भगवान् । ब्रह्मा । अपरोक्ष-अनुभव-पर-उपनिषदम् । व्याख्यास्यामः । गुह्यात् । गुह्य-परमा । एषा । न । प्राकृताय । उपदेष्टव्या । सात्त्विकाय । अन्तर्मुखाय । परिशुश्रूषवे ॥
atha hovāca bhagavān brahmā—aparokṣānubhavaparopaniṣadaṃ vyākhyāsyāmaḥ | guhyād guhyaparamaiṣā na prākṛtāyopadeṣṭavyā | sāttvikāyāntarmukhāya pariśuśrūṣave ||1–2||
তেতিয়া ভগৱান ব্ৰহ্মাই ক’লে—অপৰোক্ষ অনুভৱক পৰম তাত্পৰ্য ৰূপে ধাৰণ কৰা এই উপনিষদৰ আমি ব্যাখ্যা কৰিম। ই গুহ্যৰ ভিতৰত পৰম গুহ্য; প্ৰাকৃত (লৌকিক, অসংস্কৃত) লোকক উপদেশ দিব নালাগে। সত্ত্বিক, অন্তৰ্মুখ আৰু শ্ৰদ্ধাৰে শুনিবলৈ আগ্ৰহী শিষ্যকেহে এই উপদেশ দিব লাগে।
Then the Blessed Brahmā said: “We shall expound the Upaniṣad whose supreme purport is direct (immediate) realization. This (teaching) is most secret among secrets; it is not to be taught to one who is ‘worldly’ (unrefined). It is to be imparted to one who is sāttvika, inward-turned, and intent on attentive listening.”