भीष्मस्य शरशय्या-प्राप्तिः
Bhīṣma’s Fall to the Arrow-Bed
शत्रुओंको संताप देनेवाले नरेश! राजा विराटने संग्राममें शोभा पानेवाले प्रयत्नशील एवं महाधनुर्धर अश्वत्थामाको भल्ल नामक दस बाणोंसे घायल किया ।। द्रुपदश्न त्रिभिर्बाणविव्याथ निशितैस्तदा | गुरुपुत्रं समासाद्य प्रहरन््तो महाबलौ,उस समय ट्रुपदने भी तीन तीखे बाणोंद्वारा अश्वत्थामाको घायल कर दिया। इस प्रकार प्रहार करते हुए उन दोनों महाबली नरेशोंको अश्वत्थामाने अनेक बाणोंद्वारा बींध डाला। विराट और ट्रुपद दोनों वीर भीष्मका वध करनेके लिये उद्यत थे
sañjaya uvāca |
śatrūṇāṃ santāpa-dena-vāle nareśa! rājā virāṭaḥ saṅgrāme śobhā-pāna-vāle prayatnaśīlaṃ mahā-dhanu-dharaṃ aśvatthāmānaṃ bhalla-nāmabhiḥ daśabhiḥ bāṇaiḥ kṣataṃ cakāra ||
drupadaś ca tribhir bāṇa-vivyātha niśitais tadā |
guru-putraṃ samāsādya praharan tau mahā-balau |
tataḥ aśvatthāmā anekaiḥ bāṇaiḥ tau ubhau mahā-balau viddhvā virāṭa-drupadau vīrau bhīṣma-vadhaṃ prati udyatau babhūvatuḥ ||
قال سنجيا: يا أيها الملك الذي يُنزل العذاب بأعدائه! في المعركة جرح الملك فيرَاطا—طالبًا للمجد وباذلًا غاية الجهد—الرّاميَ القوي أشفَتّھاما بعشر سهام تُسمّى «بهلّا». ثم إن دروبادا أيضًا، وقد دنا من ابنِ المعلّم، أصابه بثلاثة سهامٍ حادّة. وبينما كان الملكان القويّان يواصلان الضرب، ردّ أشفَتّھاما فطعن كليهما بكثيرٍ من النبال. وكان فيرَاطا ودروبادا، وهما بطلان شجاعان، عازمَين على قتل بيشما.
संजय उवाच
The verse highlights the kshatriya world of reciprocal violence: even righteous kings, seeking strategic advantage and battlefield glory, become firmly resolved to kill. It implicitly raises the ethical tension between duty in war and the grave karmic weight of lethal intent.
Virata wounds Ashvatthama with ten bhalla arrows; Drupada also pierces him with three sharp arrows. Ashvatthama retaliates by piercing both kings with many arrows. Virata and Drupada are portrayed as determined to bring about Bhishma’s death.