
द्वितीय-पापशमन-स्तवः (Dvitīya-Pāpaśamana-Stavaḥ)
Papasamana Stava
पुलस्त्य–नारदसंवादेऽस्मिन्नध्याये द्वितीयः पापशमनस्तवः प्रदर्श्यते। पुलस्त्यः वदति—यथाविधि पठनेऽध्ययने च पापनाशः स्यात्; श्रवण-स्मरण-सङ्कीर्तनानां शुद्धिकरशक्तिः विशेषेण प्रतिपाद्यते। स्तवे वैष्णव-शैवचिह्नानां समन्वितं नमस्कारमालारूपं वर्णनं दृश्यते—मत्स्य-कूर्म-त्रिविक्रम-नारायण-गरुडासनादिरूपैः सह शिवस्य नीलकण्ठ-कपर्दिन्-त्रिनयन-रुद्रदेवेशादिनामभिः, हरिहरभावेन सम्प्रदायसीमानां कर्मकाण्डे लयः सूचितः। सूर्य-शशिन्-ध्रुवादिलोकदीपान्, अगस्त्य-कपिलादिमुनींश्च स्तुत्वा, अन्ते ‘परमं पुराणम्’ इति अगस्त्यप्रोक्तत्वं कीर्त्यते; पठने स्मरणे सावधानश्रवणे च यशःप्रदं बहुपापनाशनं फलमुद्घोष्यते।
Verse 1
इति श्रीवामनपुराणे एकोनषष्टितमो ऽध्यायः पुलस्त्य उवाच नमस्ते ऽस्तु जगन्नाथ देवदेवं नमो ऽस्तु ते वासुदेव नमस्ते ऽस्तु बहुरूप नमो ऽस्तु ते
इति श्रीवामनपुराणे एकोनषष्टितमोऽध्यायः समाप्तः। पुलस्त्य उवाच— नमस्तेऽस्तु जगन्नाथ, देवदेवं नमोऽस्तु ते। वासुदेव नमस्तेऽस्तु, बहुरूप नमोऽस्तु ते॥
Verse 2
एकशृङ्ग नमस्तुभ्यं नमस्तुभ्यं वृषाकपे श्रीनिवास नमस्ते ऽस्तु नमस्ते भूतभावन
["Vishnu", "Shiva"]
Verse 4
यज्ञध्वज नमस्तुभ्यं धर्मध्वज नमो ऽस्तु ते तालध्वज नमस्ते ऽस्तु नमस्ते गरुहध्वज
["Avantiviṣaya", "Avanti", "Viṣṇu prasāda", "duṣpraveśa", "mahāsura", "tīrtha protection"]
Verse 6
कृतावर्तद महावर्त महादेव नमो ऽस्तु ते अनाद्याद्यन्त मध्यान्त नमस्ते पद्मजप्रिय
नमोऽस्तु ते महादेव कृतावर्तद महावर्त। अनाद्याद्यन्तमध्यान्त नमस्ते पद्मजप्रिय॥
Verse 7
पुरञ्जय नमस्तुभ्यं शत्रुञ्जय नमो ऽस्तु ते शुभञ्जय नमस्ते ऽस्तु नमस्ते ऽस्तु धनञ्जय
["yajñadīkṣā", "Śukrācārya", "Bhārgava", "Bali mahāyajña", "Vāmana Purāṇa Adhyāya 62"]
Verse 13
आर्चिषेण महासेन नमस्ते ऽस्तु पुरुष्टुत वहुकल्प महाकल्प नमस्ते कल्पनामुख
Salutations to You—O Ārciṣeṇa, O Mahāsena—praised by many men. O You of many kalpas, O Great Kalpa; salutations to You, the very source/front (mukha) of the kalpas.
Verse None explicitly mentioned in this verse (no rivers, lakes, forests, or tīrthas named)
59
{"syncretic_content": false, "primary_deity": null, "secondary_deities": [], "hari_hara_unity": null, "shakti_presence": null, "theological_tradition": "syncretic"}
Verse 25
मूलं ते ब्राह्मणा ब्रह्मन् स्कन्धस्ते क्षत्रियोर्दिशः नाभ्या ह्यभूदन्तरिक्षं शशाङ्को मनसस्तव
मूलं ते ब्राह्मणा ब्रह्मन् स्कन्धस्ते क्षत्रियोर्दिशः। नाभ्या ह्यभूदन्तरिक्षं शशाङ्को मनसस्तव॥
Verse 33
नमस्ते यज्ञपुरुष यज्ञभागभुजे नमः नमः सहस्रधाराय शतधाराय ते नमः
["Sacred geography catalog (sthāna enumeration)", "Many-formed manifestation (bahurūpavān)", "Authority of narration (kathā)", "Tīrtha-mahātmya logic within narrative"]
Verse 59 iti śrīvāmanapurāṇe dviṣaṣṭitamo 'dhyāyaḥ śrībhagavānuvāca ādyaṃ mātsyaṃ mahadrupaṃ saṃsthitaṃ mānase hrade sarvapāpakṣayakaraṃ kīrtanasparśanādibhiḥ
होता होमश्च हव्यं च हूयमानश्चहव्यावाट् पाता पोता च पुतश्च पावनीयश्च ॐ नमः
{"bhagavata_parallel": "Bhāgavata Purāṇa 8.24 (Matsya avatāra; protective, vast form) and general tīrtha/darśana-kīrtana purificatory motifs across Skandhas", "vishnu_purana_parallel": "Viṣṇu Purāṇa 1.4–1.5 (Matsya narrative context)", "ramayana_connection": null, "mahabharata_echo": "Mahābhārata, Vana-parvan tīrtha-yātrā sections (tīrtha-mahima; pāpa-kṣaya by darśana)", "other_puranas": ["Padma Purāṇa (tīrtha-mahātmya traditions)", "Skanda Purāṇa (tīrtha-khaṇḍas; darśana-kīrtana merit)"], "vedic_reference": "Ṛgveda 1.154 (Viṣṇu’s strides as a paradigm for sacred presence; thematic echo via later Trivikrama theology)"}
Verse 39
स्रुक्स्रुवौ परधामासि कपालोलूखलो ऽरणिः यज्ञपात्राणेयस्त्वमेकधा बहुधा त्रिधा
स्रुक्स्रुवौ परधामासि, कपालोलूखलोऽरणिः। यज्ञपात्राणि यस्त्वं—एकधा बहुधा त्रिधा॥
Verse 46
अश्ववक्त्रो महामेधाः शंभुः शक्रः प्रभञ्जनः मित्रावरुणमूर्तिस्त्वममूर्तिरनघः परः
You are horse-faced and of great intelligence; you are Śambhu, Śakra (Indra), and Prabhañjana (the Wind). You are embodied as Mitra and Varuṇa—yet you are also formless, stainless, and supreme.
Verse 50
केशवस्याग्रतो गत्वा स्नात्वा तीर्थे सितोदके उपशान्तस्तथा जातो रुद्रः पापवशात् ततः
केशवस्याग्रतो गत्वा स्नात्वा तीर्थे सितोदके। उपशान्तस्तथा जातो रुद्रः पापवशात्ततः॥
Verse 51
एतत् पवित्रं त्रिपुरध्नभाषितं पठन् नरो विष्णुपरो महर्षे विमुक्तपापो ह्युपशान्तमूर्ति संपूज्यते देववरैः प्रसिद्धैः
हे महर्षे, त्रिपुरध्ना भाषितं एतत् पवित्रं स्तवं यः विष्णुपरः नरः पठति, स विमुक्तपापः उपशान्तमूर्तिः भवति, प्रसिद्धैः देववरैः संपूज्यते च।
By structuring the stava as a single uninterrupted sequence of namas-kāras that alternates and overlaps Vaiṣṇava and Śaiva epithets (e.g., Trivikrama/Garuḍāsana alongside Nīlakaṇṭha/Trinayana/Kapardin), the chapter performs syncretic theology ritually: devotion is directed to a shared sacral sovereignty rather than a sect-exclusive deity.
This adhyāya is not organized as a tīrtha-māhātmya and does not name specific rivers, forests, or pilgrimage sites; its sanctifying focus is primarily liturgical (stotra-recitation) rather than topographical sanctification.
Pulastya foregrounds the efficacy of the stava when ‘samyag-adhīta’ (properly learned/recited) and explicitly praises purification through saṅkīrtana (recitation), smaraṇa (remembrance), and śravaṇa (hearing), presenting these as the operative modes of pāpaśamana.