अध्याय २३ — संजयस्योपप्लव्यगमनम् तथा युधिष्ठिरकुशलप्रश्नाः
Sanjaya’s Arrival at Upaplavya and Yudhiṣṭhira’s Welfare Inquiries
आपलोगोंने दुर्योधनके प्रति कभी द्रोहका भाव नहीं रखा है, तो भी वह आपके प्रति जो क्रूरतापूर्ण व्यवहार करता है--द्रोही पुरुषोंके समान ही आचरण करता है, (दुर्योधनके लिये) यह उचित नहीं है। आप-जैसे साधु-स्वभाव लोगोंसे द्वेष करनेपर तो पुत्रोंसहित राजा धृतराष्ट्र असाधु और मित्रद्रोही ही समझे जायाँगे ।। न चानुजानाति भृशं च तप्यते शोचत्यन्त: स्थविरो5जातशत्रो | शृणोति हि ब्राह्मुणानां समेत्य मित्रद्रोह: पातकेभ्यो गरीयान्,अजातशत्रो! राजा धृतराष्ट्र अपने पुत्रोंकी आपसे द्वेष करनेकी आज्ञा नहीं देते; बल्कि आपके प्रति उनके द्रोहकी बात सुनकर वे मन-ही-मन अत्यन्त संतप्त होते तथा शोक किया करते हैं? क्योंकि वे अपने यहाँ पधारे हुए ब्राह्मणोंसे मिलकर सदा उनसे यही सुना करते हैं कि मित्रद्रोह सब पापोंसे बढ़कर है
sañjaya uvāca |
na cānujānāti bhṛśaṃ ca tapyate śocaty antaḥ sthaviro 'jātaśatro |
śṛṇoti hi brāhmaṇānāṃ sametya mitradrohaḥ pātakebhyo garīyān, ajātaśatro ||
सञ्जय उवाच—अजातशत्रो, स्थविरो राजा धृतराष्ट्रः स्वपुत्राणां त्वत्प्रति वैरभावं नानुजानाति। तेषां तु त्वत्प्रति मित्रद्रोहवृत्तिं श्रुत्वा स अन्तःकरणे भृशं तप्यते शोचति च। आगतान् ब्राह्मणान् समागम्य च नित्यं तेषां वचनं शृणोति—‘मित्रद्रोहः सर्वपातकेभ्यो गरीयान्’ इति।
सयजय उवाच
The verse elevates loyalty to friends as a central ethical duty: ‘mitradroha’ (betrayal of a friend) is portrayed as more grievous than other sins, and even a compromised ruler is shown as inwardly tormented when this dharma is violated.
Sañjaya addresses Yudhiṣṭhira (Ajātaśatru), explaining that Dhṛtarāṣṭra does not wholeheartedly sanction his sons’ enmity; he suffers internally because brāhmaṇas repeatedly remind him that betraying a friend is a grave moral offence.