तब गरुड़सहित गालवने उस कन्याको लेकर कहा--“अच्छा, हम फिर कभी मिलेंगे।” राजासे ऐसा कहकर गालव मुनि कन्याके साथ वहाँसे चल दिये ।। उपलब्धमिदं द्वारमश्वानामिति चाण्डज: । उक्त्वा गालवमापृच्छय जगाम भवनं स्वकम्,तदनन्तर गरुड़ भी यह कहकर कि अब तुम्हें घोड़ोंकी प्राप्तिका यह द्वार प्राप्त हो गया, गालवसे विदा ले अपने घरको चले गये
tad garuḍa-sahitaḥ gālavane us kanyā-ko lekara kathayām āsa—“accha, vayaṁ punaḥ kadācit miliṣyāmaḥ.” rājñe evaṁ uktvā gālava-muniḥ kanyayā saha tataḥ prasthitaḥ. upalabdham idaṁ dvāram aśvānām iti cāṇḍajaḥ uktvā gālavam āpṛcchya jagāma bhavanaṁ svakam.
ततः गरुडसहितो गालवो मुनिः तां कन्यां गृहीत्वा राजानं प्रति उवाच—“भद्रं ते; पुनरपि वयं मिलिष्यामः।” इत्युक्त्वा स राजानमापृच्छ्य कन्यासहितस्तस्मात् स्थानात् प्रस्थितः। तदनन्तरं विनतासुतः खगेशो गरुडः—“अश्वानां प्राप्तयेऽयं द्वारः त्वया लब्धः” इति ब्रुवन् गालवमभिवाद्य स्वं भवनं जगाम।
नारद उवाच
Right action is supported by timely guidance: Garuḍa does not simply grant the goal, but indicates the proper ‘gateway’ (dvāra) to obtain it, emphasizing discernment, perseverance, and ethical fulfillment of one’s obligation.
Gālava departs with the maiden after speaking to the king. Garuḍa then tells Gālava that he has now found the means to obtain the horses and, after bidding farewell, returns to his own abode.