जनक-राज्ञः मौण्ड्य-परिव्रज्या-विवादः
Janaka’s Renunciation Questioned; Discourse on Dāna and Detachment
“आप सम्पूर्ण प्राणियोंके लिये पवित्र एवं विशाल प्याऊके समान थे--सभी आपके पास अपनी प्यास बुझाने आते थे। आप फलोंसे भरे हुए वृक्षके समान थे--कितने ही प्राणियोंकी भूख मिटाते थे, परंतु वे ही आप अब (भूख-प्यास मिटानेके लिये) दूसरोंका मुँह जोह रहे हैं ।। खादन्ति हस्तिनं न्यासै: क्रव्यादा बहवो<प्युत । बहव: कृमयश्चैव कि पुनस्त्वामनर्थकम्,“यदि हाथी भी सारी चेष्टा छोड़कर एक जगह पड़ जाय तो मांसभक्षी जीव-जन्तु और कीड़े धीरे-धीरे उसे खा जाते हैं। फिर सब पुरुषार्थोंसे शून्य आप-जैसे मनुष्योंकी तो बात ही क्या है? इति श्रीमहा भारते शान्तिपर्वणि राजधर्मानुशासनपर्वणि अर्जुनवाक्ये अष्टादशो< ध्याय: इस प्रकार श्रीमह्याभारत शान्तिपर्वके अन्तर्गत राजधरमानुशासनपर्वरमें अर्जुनका वाक्यविषयक अठारहवाँ अध्याय पूरा हुआ
āpa sampūrṇa-prāṇibhyaḥ pavitraṃ ca vipulaṃ ca pānīya-śālā-sadṛśā āsīt—sarve yuṣmākaṃ samīpaṃ tṛṣṇā-śāntyai āgacchanti sma. phala-pūrṇa-vṛkṣa-sadṛśāś ca—bahūnāṃ prāṇināṃ kṣudhāṃ śamayanti sma; kintu te eva idānīṃ (kṣudhā-tṛṣṇā-śāntyai) anyeṣāṃ mukhaṃ paśyanti. khādanti hastinaṃ nyāsaiḥ kravyādā bahavo 'py uta; bahavaḥ kṛmayaś caiva ki punaḥ tvām anarthakam.
अर्जुन उवाच— निपानं सर्वभूतानां भूत्वा त्वं पावनं महत् । आद्यो वनस्पतिर्भूत्वा फलवानिव च द्रुमः ॥ अद्य त्वं तु परान् पश्यन् परेषां मुखमीक्षसे । खादन्ति हस्तिनं न्यासैः क्रव्यादा बहवोऽप्युत । बहवः कृमयश्चैव किं पुनस्त्वामनर्थकम् ॥
अजुन उवाच
One who has been a refuge for others must not abandon purposeful effort; when a protector becomes inert, dependents suffer and the inert person too becomes vulnerable. The verse urges sustained puruṣārtha (active striving) as an ethical duty, especially for leaders.
Arjuna addresses a person who formerly supported many—likened to a public watering-place and a fruit-laden tree—but who has now become inactive. Arjuna uses the image of a fallen elephant being eaten by carnivores and worms to warn that helplessness invites harm and dishonor.