ततः शुद्धान्तमासाद्य जानुभ्यां भूतले स्थित: । शिरसा वन्दनीयं तमभिवाद्य जनेश्वरम्,न्यवेदयद्धूषीकेशमुपयान्तं महात्मने । इसी समय कानोंमें कुण्डल पहने, कमरमें तलवार बाँधे और वक्ष:स्थलपर कवच धारण किये एक तरुण द्वारपालने उस ड्योढ़ीके भीतर प्रवेश करके धरतीपर दोनों घुटने टेक दिये और वन्दनीय महाराज युधिष्ठिरको मस्तक नवाकर प्रणाम किया। इस प्रकार सिरसे प्रणाम करके उसने धर्मपुत्र महात्मा युधिष्ठिरको यह सूचना दी कि भगवान् श्रीकृष्ण पधार रहे हैं
tataḥ śuddhāntam āsādya jānubhyāṁ bhūtale sthitaḥ | śirasā vandanīyaṁ tam abhivādya janeśvaram, nyavedayad hṛṣīkeśam upayāntaṁ mahātmane ||
ततः शुद्धान्तमासाद्य जानुभ्यां भूतले स्थितः । शिरसा वन्दनीयं तमभिवाद्य जनेश्वरम् । न्यवेदयद्धृषीकेशमुपयान्तं महात्मने ॥
संजय उवाच
The verse highlights dharmic conduct in governance: humility before rightful authority, disciplined court etiquette, and truthful, timely communication. Even in a war context, order and respect are upheld as ethical foundations of leadership.
A palace attendant/messenger enters the inner quarters, kneels, salutes King Yudhiṣṭhira, and reports that Śrī Kṛṣṇa (Hṛṣīkeśa) is arriving. It sets up an imminent audience or counsel involving Kṛṣṇa.