Sukta 8.66
सोम इद्वः सुतो अस्तु कलयो मा बिभीतन । अपेदेष ध्वस्मायति स्वयं घैषो अपायति ॥
सोम॒ इद्व॑: सु॒तो अ॑स्तु॒ कल॑यो॒ मा बि॑भीतन । अपेदे॒ष ध्व॒स्माय॑ति स्व॒यं घै॒षो अपा॑यति ॥
sóma íd vaḥ sutó astu kálayo mā bibhītana | apéd eṣá dhvasmā́yati svayáṃ gha eṣó apā́yati ||
Que Soma seja de fato espremido para vós, ó pequenos — não temais. Esta treva que consome se afasta; por si mesma ela se vai, por si mesma recua: quando o deleite é expresso, as potências da dissolução não conseguem manter-se firmes.
सोमः॑ । इत् । वः॒ । सु॒तः । अ॒स्तु॒ । कल॑यः । मा । बि॒भी॒त॒न॒ । अप॑ । इत् । ए॒षः ध्व॒स्मा । अ॒य॒ति॒ । स्व॒यम् । घ॒ । ए॒षः । अप॑ । अ॒य॒ति॒ ॥सोमः । इत् । वः । सुतः । अस्तु । कलयः । मा । बिभीतन । अप । इत् । एषः ध्वस्मा । अयति । स्वयम् । घ । एषः । अप । अयति ॥somaḥ | it | vaḥ | sutaḥ | astu | kalayaḥ | mā | bibhītana | apa | it | eṣaḥ dhvasmā | ayati | svayam | gha | eṣaḥ | apa | ayati