चिकीर्षु्दुष्करं कर्म पार्षत: परवीरहा । ईषया समत्तिक्रम्य द्रोणस्प रथमाविशत्,शत्रुवीरोंका संहार करनेवाले धृष्टद्युम्न दुष्कर कर्म करना चाहते थे। अतः ईषादण्डके सहारे अपने रथको लाँघकर द्रोणाचार्यके रथपर जा चढ़े
cikīrṣur duṣkaraṃ karma pārṣataḥ paravīrahā | īṣayā samatikramya droṇasya ratham āviśat ||
သဉ္ဇယက ပြောသည်။ ပೃṣတ၏သား၊ ရန်သူသူရဲကောင်းများကို သတ်ဖြတ်သူ ဓೃષ્ટဒျုမနသည် ခက်ခဲသောအမှုကို ပြုလိုသဖြင့် ရထားတံ (chariot pole) ကို အထောက်အကူပြုကာ ခုန်ကူး၍ ဒြောဏာ၏ ရထားပေါ်သို့ ဝင်ရောက်하였다။ စစ်၏ဓမ္မတရားနှင့် တင်းမာမှုအတွင်း၌ ဤသည်မှာ ကြီးမားသောအန္တရာယ်ကို သိသိသာသာရွေးချယ်ကာ အင်အားကြီးသော ဆရာ-စစ်သူရဲကို မျက်နှာချင်းဆိုင်ရန် ဆုံးဖြတ်သည့် လုပ်ရပ်ဖြစ်ပြီး၊ ဂုဏ်သိက္ခာရှိသော အကြီးအကဲကို တိုက်ခိုက်ရခြင်း၏ အလေးချိန်နှင့် မဟာဗျူဟာလိုအပ်ချက်တို့ တိုက်ဆိုင်နေသည်ကို ဖော်ပြသည်။
संजय उवाच
The verse highlights resolute agency in a morally weighty context: a warrior chooses a perilous, decisive action against a formidable elder. It invites reflection on how courage and strategic necessity operate within dharma’s constraints during war, where even justified aims can carry ethical gravity.
Dhr̥ṣṭadyumna, determined to perform a difficult feat, uses the chariot’s pole as leverage to cross over and climb into Droṇa’s chariot—an aggressive, close-quarters move signaling an imminent direct confrontation with Droṇa.