Amba approaches the Paraśurāma context; Hotravāhana’s counsel and Akṛtavraṇa’s report (अम्बोपाख्यानम्—रामदर्शनप्रसङ्गः)
तच्छुत्वा वचन भीष्म: सम्मन्त्रय सह मन्सत्रिभि: । निश्चित्य विससर्जेमां सत्यवत्या मते स्थित:,अम्बाका यह वचन सुनकर भीष्मने मन्त्रियोंक साथ सलाह करके माता सत्यवतीकी सम्मति प्राप्त करके एक निश्चयपर पहुँचकर इस कन्याको छोड़ दिया
tac chrutvā vacanaṃ bhīṣmaḥ sammantrya saha mantribhiḥ | niścitya visasarjaināṃ satyavatyā mate sthitaḥ ||
ເມື່ອໄດ້ຍິນຄໍານັ້ນ ພີສະມະໄດ້ປຶກສາກັບບັນດາລັດມົນຕີ. ເມື່ອຕັດສິນໃຈຢ່າງໝັ້ນຄົງ—ຍຶດຕາມຄວາມເຫັນທີ່ໄດ້ພິຈາລະນາຂອງສັດຍະວະຕີ—ລາວກໍປ່ອຍນາງສາວນັ້ນ ໃຫ້ໄປຕາມທາງຂອງນາງ. ເຫດການນີ້ຊີ້ໃຫ້ເຫັນຈັນຍາຂອງພີສະມະ: ແມ່ນແຕ່ອໍານາດຢູ່ໃນມື ລາວກໍກະທໍາຜ່ານການປຶກສາ ເຄົາລົບຈິດໃຈຜູ້ເຖົ້າ ແລະບໍ່ບັງຄັບ.
होत्रवाहन उवाच
Right action is guided by dharma expressed through deliberation, respect for elders’ counsel, and self-restraint; authority should not become coercion.
Bhīṣma hears a statement, consults the ministers, aligns his decision with Satyavatī’s opinion, and then dismisses/releases the maiden.