अध्याय १४९ — हनूमतो महद्रूपदर्शनं तथा धर्म-नीति-उपदेशः
Hanūmān’s Vast Form and Instruction on Dharma–Statecraft
मद्वाक्यं चावधार्याशु रामो राजीवलोचन: । स बुद्धिपूर्व सैन्यस्य बद्ध्वा सेतुं महोदधौ,मेरी बात मानकर कमलनयन भगवान् श्रीरामने बुद्धिपूर्वक विचार करके सैनिकोंकी सलाहसे महासागर-पर पुल बँधवाया और करोड़ों वानरोंसे घिरे हुए वे महासमुद्रको पार करके लंकापर जा चढ़े। तदनन्तर वीरवर श्रीरामने उन समस्त राक्षसोंको मारकर युद्धमें समस्त लोकोंको रुलानेवाले राक्षसराज रावणको भी भाई, पुत्र और बन्धु-बान्धवोंसहित मार डाला
mad-vākyaṃ cāvadhāryāśu rāmo rājīva-locanaḥ | sa buddhi-pūrvaṃ sainyasya baddhvā setuṃ mahodadhau |
ವೈಶಂಪಾಯನನು ಹೇಳಿದನು— ನನ್ನ ಮಾತನ್ನು ತಕ್ಷಣವೇ ಅಂಗೀಕರಿಸಿದ ಕಮಲನಯನನಾದ ಶ್ರೀರಾಮನು ವಿವೇಕಪೂರ್ವಕವಾಗಿ ಚಿಂತಿಸಿ, ಸೇನೆಯ ಸಲಹೆಯೊಂದಿಗೆ ಮಹಾಸಾಗರದ ಮೇಲೆ ಸೇತುವೆಯನ್ನು ಕಟ್ಟಿಸಿದನು. ಕೋಟ್ಯಂತರ ವಾನರರಿಂದ ಆವರಿತನಾಗಿ ಅವನು ಆ ಮಹಾಸಮುದ್ರವನ್ನು ದಾಟಿ ಲಂಕೆಯ ಮೇಲೆ ದಾಳಿ ಮಾಡಿದನು. ಅನಂತರ ವೀರಶ್ರೇಷ್ಠನಾದ ಶ್ರೀರಾಮನು ಯುದ್ಧದಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲ ರಾಕ್ಷಸರನ್ನೂ ಸಂಹರಿಸಿ, ಲೋಕಗಳನ್ನು ಅಳಿಸಿದ ರಾಕ್ಷಸರಾಜ ರಾವಣನನ್ನೂ ಅವನ ಸಹೋದರರು, ಪುತ್ರರು ಮತ್ತು ಬಂಧುಬಾಂಧವರೊಡನೆ ಕೊಂದನು.
वैशम्पायन उवाच
The verse underscores dharmic leadership: a righteous leader listens carefully, deliberates intelligently, consults capable allies, and then acts decisively to remove oppressive forces and restore order.
Rāma accepts counsel, has a bridge built across the ocean, crosses with the vānaras to Laṅkā, and then defeats the rākṣasas, culminating in the slaying of Rāvaṇa along with his close kin.