यदि तुम शान्ति धारण करना ही ठीक समझते हो तो बताओ, युद्धमें प्रवृत्त होनेसे राजाओंके धर्मका ठीक-ठीक पालन होता है या युद्ध छोड़कर भाग जानेसे? क्षत्रियधर्मका विचार करते हुए तुम जो कुछ भी कहोगे, मैं तुम्हारी वही बात सुननेको उद्यत हूँ ।। चातुर्वर्ण्यस्य प्रथमं संविभाग- मवेक्ष्य त्वं संजय स्वं च कर्म । निशम्याथो पाण्डवानां च कर्म प्रशंस वा निन्द वा या मतिस्ते,संजय! तुम पहले ब्राह्मण आदि चारों वर्णोंके विभाग तथा उनमेंसे प्रत्येक वर्णके अपने-अपने कर्मको देख लो। फिर पाण्डवोंके वर्तमान कर्मपर दृष्टिपात करो; तत्पश्चात् जैसा तुम्हारा विचार हो, उसके अनुसार इनकी प्रशंसा अथवा निन््दा करना
yadi tvaṁ śāntiṁ dhārayitum eva ṭhīkaṁ samajhasi, tato vada—yuddhe pravṛttena rājñāṁ dharmasya samyak-samyag anuṣṭhānaṁ bhavati vā, athavā yuddhaṁ tyaktvā palāyanena? kṣatriya-dharmaṁ vicārayann yat kiṁcid vadiṣyasi, tad eva te vacanaṁ śrotum aham udyataḥ || cāturvarṇyasya prathamaṁ saṁvibhāgam avekṣya tvaṁ sañjaya svaṁ ca karma | niśamyātho pāṇḍavānāṁ ca karma praśaṁsa vā nindā vā yā matis te ||
ವಾಯು ಹೇಳಿದರು— “ನೀನು ನಿಜವಾಗಿಯೂ ಶಾಂತಿಯನ್ನು ಧರಿಸುವುದೇ ಸರಿಯಾದ ಮಾರ್ಗವೆಂದು ಭಾವಿಸಿದರೆ, ಹೇಳು—ರಾಜರ ಧರ್ಮವು ಯುದ್ಧಕ್ಕೆ ಪ್ರವೇಶಿಸುವುದರಿಂದ ಸರಿಯಾಗಿ ಪಾಲನೆಯಾಗುತ್ತದೆಯೇ, ಅಥವಾ ಯುದ್ಧವನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಓಡಿ ಹೋಗುವುದರಿಂದ? ಕ್ಷಾತ್ರಧರ್ಮವನ್ನು ವಿಚಾರಿಸಿ ನೀನು ಏನು ಹೇಳುವೆಯೋ, ಅದನ್ನೇ ನಾನು ಕೇಳಲು ಸಿದ್ಧನಿದ್ದೇನೆ. ಮೊದಲು, ಸಂಜಯಾ, ಚಾತುರ್ವರ್ಣ್ಯದ ಮೂಲ ವಿಭಾಗವನ್ನು ಮತ್ತು ಪ್ರತಿಯೊಂದು ವರ್ಣಕ್ಕೆ ನಿಯತವಾದ ಕಾರ್ಯವನ್ನು ಪರಿಶೀಲಿಸು; ನಿನ್ನ ಸ್ವಕರ್ಮವನ್ನೂ ಚಿಂತಿಸು. ನಂತರ ಪಾಂಡವರು ಈಗ ಮಾಡುತ್ತಿರುವ ಕಾರ್ಯವನ್ನು ಗಮನದಿಂದ ನೋಡು; ಆಮೇಲೆ ನಿನ್ನ ತೀರ್ಮಾನದಂತೆ ಅವರನ್ನು ಪ್ರಶಂಸಿಸು ಅಥವಾ ನಿಂದಿಸು.”
वायुदेव उवाच
The verse frames a dharma-inquiry: peace is not automatically virtuous if it becomes cowardly desertion. Royal/kṣatriya duty must be judged by whether it protects order and justice. Vāyu urges an evaluation grounded in varṇa-duties (sva-karma) and then a fair assessment—praise or blame—of the Pāṇḍavas’ present conduct.
Vāyu addresses Sañjaya and challenges him to decide, from the standpoint of kṣatriya-dharma, whether engaging in war or fleeing from it better fulfills a king’s duty. He then instructs Sañjaya to review the four-varṇa framework and each group’s prescribed work, consider his own role, and finally assess the Pāṇḍavas’ actions, offering either commendation or censure based on reasoned judgment.