अश्वशिरो-आख्यानम्
Aśvaśiras / Hayaśiras Narrative: Retrieval of the Vedas
सदेवासुरगन्धर्वा: सकिन्नरमहोरगा: । जब वहाँ भगवान् नर और नारायणके नित्यकर्मका समय हुआ, उसी समय नारदजीके मनमें उनके दर्शनके लिये बड़ी उत्कण्ठा हुई। वे सोचने लगे, “अहो! यह उन्हीं भगवान्का स्थान है, जिनके भीतर देवता, असुर, गन्धर्व, किन्नर और महान् नागोंसहित सम्पूर्ण लोक निवास करते हैं ।। एका मूर्तिरियं पूर्व जाता भूयश्नतुर्विधा,नरनारायणाभ्यां च कृष्णेन हरिणा तथा । 'पहले ये एक ही रूपमें विद्यमान थे; फिर धर्मकी वंश-परम्पराका विस्तार करनेके लिये ये चार विग्रहोंमें प्रकट हुए। इन चारोंने अपने उपार्जित धर्मसे धर्मदेवकी वंश- परम्पराको बढ़ाया है। अहो! इस समय नर, नारायण, कृष्ण और हरि--इन चारों देवताओं ने धर्मपर बड़ा अनुग्रह किया है
sadevāsuragandharvāḥ sakinnarāmahoragāḥ | yadā tatra bhagavato nara-nārāyaṇayoḥ nityakarmakālaḥ samabhavat tadā nāradasya manasi teṣāṃ darśanāya mahān utkaṇṭhā samajāyata | sa cintayāmāsa—“aho! etad eva teṣāṃ bhagavatāṃ sthānaṃ yatra devāḥ asurāḥ gandharvāḥ kinnarāḥ mahā-uragāś ca samastā lokāś ca antar-niviṣṭāḥ || ekā mūrtir iyaṃ pūrvaṃ jātā bhūyaś caturvidhā | nara-nārāyaṇābhyāṃ ca kṛṣṇena hariṇā tathā ||”
ಭೀಷ್ಮನು ಹೇಳಿದರು—ದೇವರು, ಅಸುರರು, ಗಂಧರ್ವರು, ಕಿನ್ನರರು, ಮಹಾನಾಗರು ಸಹಿತ ಸಮಸ್ತ ಲೋಕಗಳು ಯಾರೊಳಗೆ ನೆಲೆಸಿರುವವೋ—ಇದು ಆ ಭಗವಂತನ ಧಾಮವೇ. ಭಗವಾನ್ ನರ-ನಾರಾಯಣರ ನಿತ್ಯಕರ್ಮದ ಸಮಯ ಬಂದಾಗ, ನಾರದನ ಹೃದಯದಲ್ಲಿ ಅವರ ದರ್ಶನದ ತೀವ್ರ ಆಕಾಂಕ್ಷೆ ಉಂಟಾಯಿತು. ಅವನು ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಹೀಗೆ ಚಿಂತಿಸಿದನು—“ಅಹೋ! ಇದು ಆ ಪವಿತ್ರ ಸ್ಥಾನ; ಇದರೊಳಗೆ ದೇವಾಸುರ-ಗಂಧರ್ವ-ಕಿನ್ನರ-ಮಹೋರಗರು ಸಹಿತ ಎಲ್ಲ ಲೋಕಗಳು ವಾಸಿಸುತ್ತವೆ. ಹಿಂದೆ ಒಂದೇ ದಿವ್ಯಮೂರ್ತಿ ಇತ್ತು; ನಂತರ ಧರ್ಮದ ಕುಲ-ಪರಂಪರೆಯನ್ನು ವಿಸ್ತರಿಸಲು ಅದು ನಾಲ್ಕು ರೂಪಗಳಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಟವಾಯಿತು—ನರ, ನಾರಾಯಣ, ಕೃಷ್ಣ ಮತ್ತು ಹರಿ. ತಮ್ಮ ಉಪಾರ್ಜಿತ ಧರ್ಮದಿಂದಲೂ ದೃಢ ನೀತಿಯಿಂದಲೂ ಈ ನಾಲ್ವರು ಧರ್ಮಪರಂಪರೆಯನ್ನು ವೃದ್ಧಿಪಡಿಸಿದ್ದಾರೆ; ಅಹೋ, ಇಂದು ಧರ್ಮಕ್ಕೆ ಮಹಾ ಅನುಗ್ರಹ ಮಾಡಿದ್ದಾರೆ.”
भीष्म उवाच
Dharma is sustained not merely by abstract rules but by exemplary divine and sage-like embodiments. The verse frames Nara, Narayana, Krishna, and Hari as a fourfold manifestation that actively strengthens the continuity of Dharma through disciplined practice and merit, showing that righteous order is preserved by lived, enacted righteousness and divine grace.
At the moment when Nara and Narayana begin their daily obligatory observances, Narada becomes intensely eager to see them. He recognizes their abode as the locus in which all beings and worlds are contained, and he reflects on the doctrine that one divine reality manifested into four forms—Nara, Narayana, Krishna, and Hari—for the expansion and protection of Dharma’s tradition.