Gṛhastha-vṛtti and Niyama: Models of Householder Livelihood and Discipline (गृहस्थवृत्ति-नियमाः)
कालोदकेन महता वर्षावर्तेन संततम् । मासोर्मिणर्तुवेगेन पक्षोलपतृणेन च
vyāsa uvāca | kālodakena mahatā varṣāvartena santatam | māsormibhir ṛtuvegena pakṣolapatṛṇena ca | nimeṣonmeṣa-phenena dinarātri-jalapravāhaiḥ | kāmadevo bhayaṅkaro grāhaḥ | vedā yajñāś ca naukāḥ | dharmo dvīpaḥ prāṇinām āśrayabhūtaḥ | artha-kāmau jalāni | satyabhāṣaṇaṃ mokṣaś ca ubhe tīre | hiṃsā-rūpā vṛkṣāḥ tasmin kāla-pravāhe vahanti | yugaṃ maryādā | brahmaiva ca taṃ kālanadaṃ prasūte parvataḥ | tasmin pravāhe patitā vidhātṛ-sṛṣṭāḥ sarve prāṇino yamalokaṃ prati ākarṣyante ||
ವ್ಯಾಸನು ಹೇಳಿದನು—ಕಾಲರೂಪ ಮಹಾನದಿಯು ಹರಿಯುತ್ತಿದೆ. ಅದರ ಜಲವೇ ಕಾಲ; ನಿರಂತರ ಏಳುವ ಮಳೆಯೇ ಅದರ ಭ್ರಮರಗಳು. ತಿಂಗಳುಗಳು ಅದರ ಉಬ್ಬುವ ಅಲೆಗಳು; ಋತುಗಳು ಅದರ ವೇಗಧಾರೆಗಳು; ಪಕ್ಷಗಳು ಅದರ ಲತೆಗಳು ಮತ್ತು ತೃಣಗಳು. ನಿಮೇಷ-ಉನ್ಮೇಷಗಳು ಅದರ ನುರಿ; ಹಗಲು-ರಾತ್ರಿಗಳು ಅದರ ಪ್ರವಾಹ. ಅದರಲ್ಲಿ ಕಾಮರೂಪ ಭಯಂಕರ ಗ್ರಾಹ ವಾಸಿಸುತ್ತಾನೆ. ವೇದಗಳು ಮತ್ತು ಯಜ್ಞಗಳು ದಾಟುವ ದೋಣಿಗಳು; ಧರ್ಮವು ಜೀವಿಗಳಿಗೆ ಆಶ್ರಯದ ದ್ವೀಪ. ಅರ್ಥ ಮತ್ತು ಕಾಮ ಅದರ ನೀರು; ಸತ್ಯವಚನ ಮತ್ತು ಮೋಕ್ಷ ಅದರ ಎರಡು ದಡಗಳು. ಹಿಂಸಾರೂಪ ವೃಕ್ಷಗಳು ಆ ಪ್ರವಾಹದಲ್ಲಿ ತೇಲಿ ಹೋಗುತ್ತವೆ. ಯುಗಗಳು ಅದರ ಮಿತಿಗಳು; ಬ್ರಹ್ಮವೇ ಆ ಕಾಲನದಿಗೆ ಪರ್ವತ-ಮೂಲ. ಆ ಪ್ರವಾಹದಲ್ಲಿ ಬಿದ್ದು ವಿಧಾತೃ ಸೃಷ್ಟಿಸಿದ ಸಮಸ್ತ ಜೀವಿಗಳು ಯಮಸದನದ ಕಡೆಗೆ ಎಳೆಯಲ್ಪಡುತ್ತಿವೆ.
व्यास उवाच
Time is an irresistible current carrying all beings toward death and judgment; only disciplined life—grounded in Dharma, truthful speech, and oriented to moksha—provides safe footing and a way to ‘cross’ the dangers of desire, violence, and attachment.
Vyāsa delivers a sustained metaphor: the cosmos is a river of Time with cycles (days, months, seasons, yugas) as its features; desire is a predator within it; Vedic knowledge and sacrifice are boats; Dharma is a refuge-island; and all created beings are pulled along toward Yama’s realm.