(स्वायम्भुवेन मनुना तथान्यैश्नक्रवर्तिभि: । यद्ययं हधम: पन्था: कस्मात् तैस्तैर्निषेवितः ।। यदि आपकी दृष्टिमें गृहस्थ-धर्मका पालन करते हुए राज्यशासन करना अधम मार्ग है तो स्वायम्भुव मनु तथा उन-उन अन्य चक्रवर्ती नरेशोंने इसका सेवन क्यों किया था? ।। कृतत्रेतादियुक्तानि गुणवन्ति च भारत । युगानि बहुशस्तैश्व भुक्तेयमवनी नृप ।।) भरतवंशी नरेश! उन नरपतियोंने उत्तम गुणवाले सत्ययुग-त्रेता आदि अनेक युगोंतक इस पृथ्वीका उपभोग किया है ।। लब्ध्वापि पृथिवीं कृत्स्नां सहस्थावरजंगमाम् । न भुंक्ते यो नृप:सम्यड् निष्फलं तस्य जीवितम्,जो राजा चराचर प्राणियोंसे युक्त इस सारी पृथ्वीको पाकर इसका अच्छे ढंगसे उपभोग नहीं करता, उसका जीवन निष्फल है
svāyambhuvena manunā tathānyaiś cakravartibhiḥ | yady ayaṃ adhamaḥ panthāḥ kasmāt tais tair niṣevitaḥ || kṛta-tretā-diyuktāni guṇavanti ca bhārata | yugāni bahuśas taiś ca bhukteyam avanī nṛpa || labdhvāpi pṛthivīṃ kṛtsnāṃ saha-sthāvara-jaṅgamām | na bhuṅkte yo nṛpaḥ samyak niṣphalaṃ tasya jīvitam ||
ಸಹದೇವನು ಹೇಳಿದನು—ನಿಮ್ಮ ದೃಷ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಗೃಹಸ್ಥಧರ್ಮವನ್ನು ಪಾಲಿಸುತ್ತಾ ರಾಜ್ಯಶಾಸನ ಮಾಡುವುದು ಅಧಮ ಮಾರ್ಗವಾದರೆ, ಸ್ವಾಯಂಭುವ ಮನು ಮತ್ತು ಇತರ ಚಕ್ರವರ್ತಿಗಳು ಅದೇ ಮಾರ್ಗವನ್ನು ಏಕೆ ಅನುಸರಿಸಿದರು? ಓ ಭಾರತವಂಶೀಯ! ಗುಣಸಂಪನ್ನರಾದ ಆ ರಾಜರು ಕೃತ, ತ್ರೇತಾ ಮೊದಲಾದ ಅನೇಕ ಯುಗಗಳವರೆಗೆ ಈ ಭೂಮಿಯನ್ನು ಅನುಭವಿಸಿದರು. ಸ್ಥಾವರ-ಜಂಗಮ ಸಮಸ್ತ ಜೀವಿಗಳೊಡನೆ ಇರುವ ಸಂಪೂರ್ಣ ಭೂಮಿಯನ್ನು ಪಡೆದು ಕೂಡ ಅದನ್ನು ಸಮ್ಯಕವಾಗಿ ಆಳಿ ಯಥೋಚಿತವಾಗಿ ಅನುಭವಿಸದ ರಾಜನ ಜೀವನ ನಿಷ್ಫಲ.
सहदेव उवाच
Sahadeva argues that righteous kingship is not a ‘low path’: it is validated by ancient exemplars like Svāyambhuva Manu and other cakravartins. Possessing power and territory carries a duty to administer and enjoy it properly; failing to do so makes a ruler’s life purposeless.
In the Śānti Parva’s discussion on dharma and governance, Sahadeva responds to the claim that ruling while remaining a householder is inferior. He counters by citing revered ancient monarchs and by asserting that a king must actively and rightly exercise sovereignty once obtained.