सरस्वतीतीर्थानुक्रमः — बलरामस्य तीर्थयात्रा
Sarasvatī Tīrtha Itinerary — Balarāma’s Pilgrimage
सोमस्याभिषवं कृत्वा चकार विपुलं ध्वनिम् । तत्पश्चात् उन महातपस्वी त्रितने उस फैली हुई लतामें सोमकी भावना करके मन-ही- मन ऋग्ू
somasya abhiṣavaṃ kṛtvā cakāra vipulaṃ dhvanim | tatpaścāt sa mahātapāsvī tṛṇe latāyāṃ ca somabhāvanāṃ kṛtvā manasā ṛg-yajuḥ-sāmnām anusmaraṇaṃ cakāra | nareśvara! tataḥ śarkarā-vālukā-kaṇeṣu śilā-musalayor bhāvanāṃ kṛtvā tatra piṣṭvā latāto somarasaṃ niṣpīḍya niravahat | paścāj jale ghṛtasaṅkalpaṃ kṛtvā devatānāṃ bhāgān niyatya somarasaṃ saṃskṛtya tasya āhutīr juhvānaḥ gambhīrayā vedamantradhvanyā nādam akarot ||
ವೈಶಂಪಾಯನನು ಹೇಳಿದರು—ಸೋಮಾಭಿಷವವನ್ನು (ಪೀಡನವನ್ನು) ನೆರವೇರಿಸಿ ಅವನು ಮಹಾ ಧ್ವನಿಯನ್ನು ಎಬ್ಬಿಸಿದನು. ನಂತರ ಮಹಾತಪಸ್ವಿಯಾದ ತ್ರಿತನು ಹರಡಿದ ಲತೆಯಲ್ಲಿಯೂ ತೃಣಗಳಲ್ಲಿಯೂ ಮನಸ್ಸಿನಿಂದ ಸೋಮವನ್ನು ಸ್ಥಾಪಿಸಿ, ತನ್ನೊಳಗೆ ಋಗ್, ಯಜುಃ, ಸಾಮ ಮಂತ್ರಗಳನ್ನು ಚಿಂತಿಸಿದನು. ರಾಜನೇ, ಬಳಿಕ ಕಲ್ಲುಚೂರುಗಳಲ್ಲಿಯೂ ಮರಳುಕಣಗಳಲ್ಲಿಯೂ ಶಿಲೆ-ಮುಸಲದ ಭಾವನೆ ಮಾಡಿ, ಅವುಗಳ ಮೇಲೆಯೇ ಲತೆಯನ್ನು ಅರೆದು ಸೋಮರಸವನ್ನು ಹೊರತೆಗೆದನು. ಅನಂತರ ನೀರನ್ನೇ ಘೃತವೆಂದು ಸಂಕಲ್ಪಿಸಿ ದೇವತೆಗಳ ಪಾಲುಗಳನ್ನು ನಿಯಮಿಸಿದನು; ಸೋಮವನ್ನು ಸಿದ್ಧಮಾಡಿ ಅಗ್ನಿಯಲ್ಲಿ ಆಹುತಿ ಅರ್ಪಿಸುತ್ತಾ ವೇದಮಂತ್ರಗಳ ಗಂಭೀರ ನಿನಾದವನ್ನು ಪ್ರತಿಧ್ವನಿಗೊಳಿಸಿದನು.
वैशम्पायन उवाच
The verse emphasizes that ritual dharma depends not only on external resources but on disciplined intention (saṅkalpa), correct mantra-remembrance, and ascetic purity; through inner resolve, the sacrificer maintains cosmic order by giving the gods their due.
A great ascetic performs a Soma rite: he envisions Soma in grass and creeper, recalls Ṛg-Yajus-Sāman, symbolically treats sand and pebbles as grinding tools to extract Soma-juice, assigns the gods’ portions, and offers oblations while chanting Vedic mantras with a deep resonant sound.