योगध्यानं सदा कृत्वा ज्ञानं तन्मयतां व्रजेत् । ज्ञानात्स्वरूपं परमं हंसमन्त्रं समुच्चरेत् ॥५९॥
योग-ध्यानम् सदा कृत्वा ज्ञानम् तत्-मयताम् व्रजेत् । ज्ञानात् स्वरूपम् परमम् हंस-मन्त्रम् समुच्चरेत् ।
yoga-dhyānaṃ sadā kṛtvā jñānaṃ tan-mayatāṃ vrajet | jñānāt svarūpaṃ paramaṃ haṃsa-mantraṃ samuccaret ||59||
सदा योग‑ध्यान करके साधक ज्ञान की ओर बढ़े और ‘तत्’ में तन्मय हो जाए। ज्ञान से परम स्वरूप का बोध होता है; तब हंस‑मंत्र का जप/उच्चारण करे।
Having always practiced yogic meditation, one should proceed to knowledge—becoming absorbed in That. Through knowledge (one realizes) the supreme essential nature; one should recite the Haṃsa-mantra.