Bhṛgu–Bharadvāja-saṃvāda: Vānaprastha-parivrājaka-ācāra, Abhaya-dharma, and Lokānāṃ Vibhāga (Śānti-parva 185)
वाय्वग्न्यशनिनिर्घोषै: फल पुष्पं विशीर्यते । श्रोत्रेण गृहते शब्दस्तस्माच्छुण्वन्ति पादपा:,यह भी देखा जाता है कि वायु, अग्नि और बिजलीकी कड़क आदि भीषण शब्द होनेपर वृक्षोंक फल-फ़ूल झड़कर गिर जाते हैं। शब्दका ग्रहण तो श्रवणेन्द्रियसे ही होता है; इससे यह सिद्ध हुआ कि वृक्ष भी सुनते हैं
vāyv-agny-aśani-nirghoṣaiḥ phala-puṣpaṃ viśīryate | śrotreṇa gṛhyate śabdas tasmāc chṛṇvanti pādapāḥ ||
Bharadvāja dijo: «Por los bramidos del viento, del fuego y del rayo, los frutos y las flores de los árboles se sacuden y caen. El sonido se aprehende por el órgano del oído; por tanto, queda establecido que los árboles también pueden oír.»
भरद्वाज उवाच