मन॑स्त॒ आ प्या॑यतां वाक्त॒ आ प्या॑यतां प्रा॒णस्त॒ आ प्या॑यतां चक्षु॑स्त॒ आ प्या॑यतां श्रोत्रं॑ त॒ आ प्या॑यताम् । यत्ते॑ क्रू॒रं यदास्थि॑तं तत्त॒ आ प्या॑यतां निष्ट्यायतां तत्ते॑ शुध्यतु शमहो॑भ्यः । ओष॑धे॒ त्राय॑स्व॒ स्वधि॑ते॒ मैन॑ᳪ हिᳪसीः ।
mánas ta ā́ pyāyatāṃ vāk ta ā́ pyāyatāṃ prāṇás ta ā́ pyāyatāṃ cákṣus ta ā́ pyāyatāṃ śrótraṃ ta ā́ pyāyatām | yát te krūráṃ yád ā́sthitaṃ tát ta ā́ pyāyatāṃ niṣṭyāyatāṃ tát te śúdhyatu śám ahóbhyaḥ | óṣadhe trā́yasva svádhite mā́ enaṃ hiṃsīḥ |
Möge dein Geist erstarken; möge deine Rede erstarken; möge dein Atem erstarken; möge dein Auge erstarken; möge dein Ohr erstarken. Was an dir hart ist, was sich in dir festgesetzt hat — möge das erstarken; möge es hinausgetrieben werden; möge es gereinigt werden zu deinem Frieden vor Unheil. O Heilpflanze, schütze! O Beil (svadhiti), verletze mich nicht.
मनः । ते । आ । प्या॒यताम् । वाक् । ते । आ । प्या॒यताम् । प्राणः । ते । आ । प्या॒यताम् । चक्षुः । ते । आ । प्या॒यताम् । श्रोत्रम् । ते । आ । प्या॒यताम् । यत् । ते । क्रूरम् । यत् । आस्थितम् । तत् । ते । आ । प्या॒यताम् । निष्ट्यायताम् । तत् । ते । शुध्यतु । शम् । अहोभ्यः । ओषधे । त्रायस्व । स्वधिते । मा । एनम् । हिंसीः ।