महाकुलीनो दैवबुद्धिसत्त्वसम्पन्नो वृद्धदर्शी धार्मिकः सत्यवागविसंवादकः कृतज्ञः स्थूललक्षो महोत्साहोऽदीर्घसूत्रः शक्यसामन्तो दृढबुद्धिरक्षुद्रपरिषत्को विनयकाम इत्याभिगामिका गुणाः ॥ कZ_०६.१.०३ ॥
mahākulīno daivabuddhisattvasampanno vṛddhadarśī dhārmikaḥ satyavāgavisaṃvādakaḥ kṛtajñaḥ sthūlalakṣo mahotsāho'dīrghasūtraḥ śakyasāmanto dṛḍhabuddhir akṣudrapariṣatko vinayakāma ity ābhigāmikā guṇāḥ
শাসক মহাকুলীন হ’ব লাগে; সৎবুদ্ধি আৰু সাহসে সম্পন্ন হ’ব লাগে; বয়োজ্যেষ্ঠসকলৰ অভিজ্ঞ দৃষ্টিভংগী বুজি পোৱা হ’ব লাগে; ধৰ্মনিষ্ঠ হ’ব লাগে; কথাত সত্যবাদী আৰু কৰ্মত সঙ্গতিপূর্ণ হ’ব লাগে; কৃতজ্ঞ হ’ব লাগে; সক্ষমতাৰ স্পষ্ট আৰু দঢ় লক্ষণ থকা হ’ব লাগে; মহোৎসাহী হ’ব লাগে; বিলম্ব নকৰা হ’ব লাগে; সামন্তসকলক সামলাই একত্ৰিত কৰিব পৰা হ’ব লাগে; দঢ়বুদ্ধি হ’ব লাগে; ক্ষুদ্ৰ নহয়—এনে যোগ্য পৰিষদৰ সমৰ্থন থকা হ’ব লাগে; আৰু বিনয় আৰু আত্মসংযমৰ প্ৰতি আগ্ৰহী হ’ব লাগে—এইবোৰেই আভিগামিক গুণ।
They are ruler-traits that generate acceptance and confidence—social legitimacy, moral credibility, decisiveness, and the ability to work with power-holders like councils and feudatories.
Consistency reduces uncertainty for officials and subjects, improves compliance, and prevents credibility loss that rivals can exploit.